Fiatal Középkoros Régészek 1. Konferenciája

a Magyar Nemzeti Múzeum Mátyás Király Múzeumának szervezésében

Visegrád, Királyi Palota

2009. november 28.

 

A szíriai Margat vár középkori kerámiáinak előzetes készítés-technikai elemzése

 

(Az itt leírt szöveg nem maga az előadás, hanem annak egy igen erősen sűrített leírt kivonata.)

Az előadásom legnagyobbrészt 2009-ben előkerült kerámiák készítés-technikai elemzéséről szólt. 2009 júl. 12 - aug. 8. között voltam Szíriában. A Margat vár feltárása során a feladatom az ásatásokon előkerülő leletek konzerválásának irányítása és a fémek konzerválása volt. Munka közben alkalmam volt a mosott leletek tanulmányozására. A fényképeket a helyszínen készítettem, a megfigyelt jelenségek értelmezése és leírása már Magyarországon történt. Az elemzés az ásatási szezonban előkerült kerámiák egy részéből született, és inkább egy szubjektív válogatásnak tekinthető. A készítéstechnikai elemzésben nagyon hasznos volt, hogy én is megtanultam korongozni, sőt néhány embert én is megtanítottam korongozni.

 

1. A korongozás jellege a szíriai kerámiákon általában

A mainál jóval puhább agyagból korongozták az edényeket. Az edények legnagyobb része tömegtermék, aminek a korongozására minimális idő és energiaráfordítást szántak. A gyors, néha kapkodó munka nyomai nagyon jól láthatóak az edényeken. Miután a lehető legkevesebb munka ráfordításával készítették az edényeket, ezért a készítésre utaló nyomokat egyáltalán nem tüntették el. Ez nagyon szerencsés, mert így nagyon jól elemezhetőek a kerámiák.

 

2. Egy sajátos korongozással összefüggő nyom

 A bemutatott igen sokféle korongozásnyom közül kiemelkedik egy. Ez egy olyan nyom, amit ma nem nagyon látunk kerámiákon, de történeti anyagon is ritka. Az edény belsejében, az edényaljon látható egy – leginkább – bezárásként értelmezhető nyom. Kérdés, hogy mi a célja egy ilyennek? Ilyen nyom mindig a korongozással ellentétes oldalon keletkezik. Talán a fazekas egy levágási hiba miatt alj nélküli edényre készített talpat úgy, hogy az edényt fejjel lefelé fordította a korongon, és bezárta (bekorongozta) az edény alját.

 

3. Egy praktikus talpgyűrű típus

Egy olyan talpgyűrűt szeretnék megmutatni, ami az itthon ismert talpgyűrűknél biztonságosabb.

Ha egy kezdő fazekas edényt korongozik, akkor még nem érzi biztosan, hogy milyen vékony vagy vastag az edény alja. Szintén bizonytalan abban, hogy milyen vastag az edény oldala. Ezek következtében az edény belseje hosszmetszetben hiperbolára emlékeztető formájú lesz. Egy ilyen edény töredékét látjuk a képen. A hiba akkor válik komollyá, ha talpgyűrűt esztergálunk. Ha az edény alja túlságosan elvékonyodik, akkor az edény tönkre mehet. A bemutatott talpgyűrű ezt a hibalehetőséget teljesen kiküszöböli. Ma nem ismert ez a fajta talpgyűrű megoldás.

 

4. Az edényfülek eldolgozásának sokfélesége

Hasonló megjelenésű edényeken meglepően sokféleképpen dolgozták a szalagfület az edényhez. Amikor egy fazekas edényt készíteni tanul, megtanulja, hogy milyen mozdulatokkal rögzítse az edényhez a fület. Ez mintává válik, és valószínűleg később eszébe sem jut, hogy más módon is lehetne. Érdemes tudatosan figyelni az edények fülének rögzítési módjait, mert az egyes műhelyekben hosszú időn át nagy valószínűséggel mindig ugyanolyan rendszerben dolgoztak. Az edényfülek rögzítésének sokfélesége segítség lehet műhelyek elkülönítésében.

 

5. A sárga engób problémája

Minden klasszikus kerámiában használatos agyag alapú festék (engób) összetételét ismerjük. Kivéve a sárgát. Magyarországon a magyar népi kerámiában közismert egy olyan agyag használata festékként , ami sárgára ég akkor, amikor minden más agyag vörösre vagy rózsaszínre. (Elektromos kemencében.) Ez a dudiföld néven ismert agyag. A közhittel ellentétben nem egyszerű meszes agyag, sőt az átlagnál jóval kevesebb meszet tartalmaz. Sokféle anyagvizsgálattal próbáltam rájönni, hogy mitől lehet sárga, de minden vizsgálat olyan eredmény hozott, ami alapján fehér agyagnak kéne lennie. A Margat várban előkerült edények között több olyan is van, ami sárga engóbos. Talán ezek vizsgálata segít megoldani, hogy egy agyag mitől lehet sárga. Nem tudni még, hogy a szíriai és a magyar sárgára égő agyag hasonló szerkezetű és összetételű-e vagy pedig más oka van a sárga színnek.

 

6. Sötétebb engób használata a világosabb színű máz érdekében

Az átlátszó, színes mázak használatánál a máz alatt levő cserép színe befolyásolja a máz színét. Ma általában fehér engóbra visszük fel az ilyen mázakat. Régen (pl. a magyar népi kerámiában) pedig gyakran valamilyen fehérhez közeli engóbot igyekeztek használni, esetleg egyéb halvány színeket, pl. sárgát. Ahol a máz olyan részre folyik, ahol a cserép saját (rózsaszín, vörös stb.) színe van, ott a színes mázak jóval sötétebbek lesznek, mint a fehér engóbos részen. Ez az általános, a kerámiával foglalkozók számára ez nem újdonság.

Van azonban egy engób-paradoxon, amely során azért használnak az alapnál sötétebb engóbot, hogy a rákerülő máz világosabb legyen. Margatban több olyan töredéket láttam, ahol egyértelműen azért használtak sötétebb engóbot, hogy a máz világosabb legyen. Ezek a kerámiák mind sárga színűek, ahol az engób is sárga, de az edény színénél valamivel sötétebb árnyalatú. Vajon miért viselkedik a máz fordítva, mint ahogy megszoktuk? Valószínűleg az a magyarázata, hogy a sötétebb engóbnak magasabb alumínium-oxid tartalma, vagy nagyobb a finomszemcsés kvarc tartalma, mint magának az edénynek. Emiatt kevésbé nedvesíti (oldja) a máz, ezért a sötét-színű átmeneti réteg a máz alatt nem alakul ki, tehát világosabb lesz a máz. Ennek igazolására technikai kísérleteket kell még végezni. Valószínűleg régen egyszerűen tapasztalati úton alakult ki az, hogy milyen agyagon szebb a máz.

 

7. Mázzal kevert engób

Amint az közismert, kerámia készítésben két fő festéktípus van: engóbok és mázak. Az agyag kötőanyagú festékek az engóbok. Az üveges kötőanyagú festékek a mázak. A kétféle festék egymással keverhető, és a nagyobb mennyiségben jelen levő alkotó tulajdonságai lesznek meghatározóbbak. Mázzal kevert engóbnak vannak bizonyos előnyei a tiszta engóbbal szemben. Például a felülethez jobban tapad. Magyar népi kerámiában a 18. században viszonylag gyakori volt a mázzal kevert engóbok használata. Bizonyos, hogy korábban is előfordult, de erről nem sokat tudunk. Nem tudjuk, hogy Magyarországon mikor kezdtek mázzal kevert engóbot használni. A Margatban előkerült kerámiákon (ha nem is gyakran, de) előfordul.

Igen ritka az, hogy anyagvizsgálat nélkül megállapítható egyértelműez a mázzal kevert engób.

-          Az egyik példán olyan engóbot látunk, amiben nagyon sok máz van. Inkább engóbbal kevert máznak tekinthetjük. Láthatóan megolvadt a kemencében, megfolyt. A megjelenése az üveges jelleggel szemben inkább olvadt agyagra emlékeztet. Átlátszatlan is, ami nem jellemző az átlagos mázra.

-          A másik példán az edénytöredéken levő zöld engób érdekes. (Ahol nincs máz a kerámián, ott zöld az engób) Két fő lehetőségünk van, ha olyan engóbot szeretnénk, ami önmagában (máz nélkül) zöld. Az egyik lehetőség, hogy króm-oxidot használunk. Ez egy modern pigment, ami önmagában is zöld, ezért alkalmas zöld engób készítésére. Lehetséges, hogy Margatban a 12. században ilyet használtak, de nem valószínű. A másik lehetőség, hogy réz-oxidot használunk. A réz-oxid (a közhiedelemmel szemben) nem zöld, hanem szürke. (Amit réz-oxidnak hiszünk és zöld, az réz-karbonát, vagy más réz vegyület.) Ezért a réz-oxiddal színezett engób csak akkor lesz zöld, ha máz kerül rá. Ahol nincs máz, ott halvány szürke. Ha mázat adunk a réz-oxiddal készített engóbunkhoz, akkor valóban zöld lesz önmagában is. Valószínűleg a Margatban előkerült kerámián réz-oxiddal színezett mázzal kevert engóbot használtak már a 12. században. Természetesen itt is anyagvizsgálatok szükségesek.

 

8. korai ólmos mázak

Magyarországi leletanyagból ismerünk római kori jellegzetes mázas kerámiákat. Majd a mázas kerámiák eltűnnek, és egészen más fajta máz jelenik meg a középkorban. Tehát a mázak fejlődésének egy szakaszát nem ismerjük hazai kerámiákról. Természetesen érdekes lenne a hiányzó szakaszt megismerni. Szerencsére erre is lehetőség volt Margatban.

 

9. alulégetett máz

Igen ritka az olyan régészeti lelet, ahol olyan selejt kerámia marad meg, ahol a máz nincs megfelelően magas hőmérsékleten kiégetve. Minden ilyen lelet azért nagyon fontos, mert a mázak készítéséhez felhasznált alapanyagokról sokkal többet tudhatunk meg, mint bármilyen más kerámiáról. A kész kerámián ugyanis az alapanyagok már reagáltak egymással, és csak a máz elemi (vagy számítással oxidos) összetevőit tudjuk megállapítani, de azt nem, hogy milyen alapanyagból keletkeztek. Az alulégetett mázban még jó eséllyel megmaradtak az összetevők eredetivel azonos, vagy ahhoz közeli állapotukban.

 

10. Nincs mészkukac szürke kerámián

Margatban sok vörösre égetett kerámia töredéke került elő. De természetesen mindenféle egyéb, így szürke kerámia is. Egy idő után feltűnt, hogy a fazekasok, és régészek körében is ismert mészkukac nevű hiba csak a vörös kerámiára jellemző, szürke kerámián soha nincs. 2009 óta tudatosan figyelem ilyen szempontból a régészeti kerámiákat, és égetési kísérleteket végeztem (a kutatást kiterjesztettem barna és sárga kerámiára is). Valóban, egy rendes szürke kerámián soha nincs mészkukac.

 

11. Javítómáz

A korai népi kerámiákon ismert a repedt edények javítására szolgáló – homokkal kevert máz. Régészeti leletként – tudtommal – Magyarországon még nem került elő. (Legalábbis nem tudok arról hogy leírták volna.) Jó lenne tudni, hogy mióta ismert a javítómázak használata. Margatban előkerült egy 12. századi javítómázzal javított edény.

 

Véninger Péter