Hadak Útján. Népvándorláskor Fiatal Kutatóinak Konferenciája

Magyar Nemzeti Múzeum. 2010. október 28 – 30.

 

Fiatal Középkoros Régészek 2. Konferenciája

Miskolc. Herman Ottó Múzeum. 2010. november 25 – 27.

 

Őskoros Kutatók VIII. Összejövetele

Debrecen Déri Múzeum. 2013. október 16 – 18.

 

Soványító erősségének mérése

 

A soványító anyagokat minden korban ismerték. A soványító anyagok használata jól ismert a régészetben, fazekasok és a kerámiaipar számára is. (Ennél a témánál is érdemes felhasználni a fazekasok gyakorlati tapasztalatait.)

 

Az agyagok képlékenységét csökkentik, így csökkennek a száradási zsugorodással összefüggő hibák, az agyag alkalmasabbá válik nagyméretű edények- szobrok, lapok, kályhacsempe készítésére. Közismertsége ellenére nagyon kevés pontos adatunk van a soványító anyagokról, hiszen minden agyag más, és mindenféle művelethez (felrakásos technika, korongozás, mintázás stb.) másféle mértékben sovány agyagra van szükség. Ezért mindenki tapasztalati úton használja a soványító anyagokat.

 

A kerámia iparban van példa pontos mérésekre, de ezek a kézműves gyakorlattól elég távol vannak, és szerintem a régészet számára kevésbé hasznosak. Olyan módszert kerestem, aminek segítségével olcsón, hatékonyan és viszonylag gyorsan lehet dolgozni és az agyag pillanatnyi állapotát lehet jellemezni.

Egy geológusok számára közismert módszer (,,perec, karika, hurka módszer”) átalakításával úgy találtam, hogy jóval pontosabb képet alkothatunk a soványító anyagokról. Bár csak három olyan támpontunk van, amikor ezt pontosan meg tudjuk mondani, hogy milyen sovány egy agyag, de ez már elegendő arra, hogy össze tudjuk hasonlítani, és jól jellemezhessük a különböző soványító anyagokat.

 

Kísérletek

Az első méréseknél mai agyaghoz kevertünk 18 különböző (részben régészeti kerámiákból ismert) soványító anyagokat. Felállítottam az erősségi sorrendet az eddig ismert leggyengébbtől a legerősebbig. (Ez a sort később szeretném bővíteni.)

Elmondhatjuk azt, hogy a homoknál finomabb porok (kiégetett kerámia pora, bizonyos fajta hamu, kvarcliszt) erős soványító anyagok. Minél finomabb szemcséjű a por, annál erősebb. 1-10 % mennyiségben az agyaghoz keverve már érezhető a hatásuk. A durvább szemcsék (égetett csont, égetett kerámia darabok, faszén) már gyenge soványító anyagnak számítanak. Ezekből az agyag tömegének akár 50%-a is szükséges ahhoz, hogy ugyanolyan sovány agyagot kapjunk. A leggyengébb (vegyes, faszenes hamu) és legerősebb soványító anyag (finom kerámia por) hatékonysága között óriási különbség van. Érdekes, hogy a régészetben ismertek inkább gyengébb soványító anyagok. Talán azért, mert a fazekasok próbálgatásos módszerrel dolgoztak, amihez az ilyen soványító anyagokra van szükség. (Az erős soványító anyagokat könnyű túladagolni.) Ennek ellenére nem zárhatjuk ki az erős soványító anyagokkal soványított kerámiák létezését sem. Ha léteznek ilyenek, akkor jól iszapolt agyagból készült kerámiának tűnnek (hiszen csak néhány % soványító anyagot tartalmaznak).

 

Régészet szempontjából használható eredmények

- A sovány kerámiák jellemzésére nem csak a soványító anyag típusát érdemes megadni, hanem annak jellemző szemcseméretét is. Ez talán meghatározóbb, mint a kémiai összetétel.

- Egy adott lelőhelyről előkerült agyagot felhasználva olyan információkat kaphatunk a soványítás technikájáról, amelyeket más módon nem. Elképzelhető, hogy így meg lehet állapítani, hogy gyúrható agyagba keverték-e a soványító anyagot, vagy esetleg jóval puhábba. Az eddigieknél valamivel nagyobb valószínűséggel meg tudjuk mondani, hogy természet által soványított agyagot használtak, vagy maguk soványították.

- Szeretném javasolni, hogy mindenki vizsgálja (vagy vizsgáltassa) meg a lelőhelyen talált agyagok képlékenységét még mielőtt vékonycsiszolatra küldené. Ezzel el lehet kerülni azt, hogy kerámia készítés szempontjából használhatatlan agyagok vizsgálatára pazaroljuk a pénzünket. A gyakorlatban ki kell próbálni a vizsgálandó agyagot, hogy megmunkálható-e a régészeti lelőhelyről előkerült kerámiákkal azonos formázási technikákkal. Lehet-e belőle felrakásos technikával edényt készíteni, korongozni, lehet-e formába préselni. Ha igen, akkor érdemes megszárítani, kiégetni (reális, 4-6 órás felfűtési idővel!). Csak ez után érdemes vékonycsiszolatot készíttetni.

 

A kísérletek még kezdeti fázisban vannak, és természetesen folytatódnak.

 

A folytatás a szintén miskolci Kognitív Régészeti és Archeometriai konferencián hangzott el.

 

A megjelent cikk itt található pdf-ként.

 

Véninger Péter