Ajánló:

Az anyagvizsgálati módszerek óriási fejlődése ellenére az alábbi cikket mindenkinek a figyelmébe ajánlom. Érdemes lenne az elvégzett vizsgálatokat a mai módszerrel újra megvizsgálni, hogy a hiányzó adatokat is megkapjuk. De a legfontosabb, amiért ajánlom, hogy rendkívül érdekes technológiai megfigyeléseket tartalmaz a cikk.

 

Az (1) és (14) lábjegyzet megjelenés után: Középkori mázas kerámiák vizsgálata II. X V. századi aranyozott kerámiák Budapest Régiségei 1958, 577 – 588. o.

 

Eltérések az eredeti cikkhez képest:

- A kerámia és máz összetevők felsorolását táblázatba raktam.

- Az 1. ábra (H. Schedel metszete Budáról) helyett egy színeset raktam be (ugyanolyan képkivágással, mint amilyen az eredeti cikkben van).

 

Véninger Péter

 

 

 

Duma György

 

Középkori mázas épületkerámiák aranyozása Magyarországon

 

Építőanyag 1957/9. sz., 204 – 211. o.

 

 

  A budai vár területén 1946 – 52-ben folytatott ásatási munkák alkalmával több aranyozott mázas cseréptöredék került felszínre (2). Hasonló darabokat találtak előzőleg Budán 1933 – 34-ben a nyéki kastély környékének megkutatása alkalmával is (3).

  A különböző kerámiai díszítő eljárások között már igen régen ismeretes volt a kerámiák aranyozása, mely általánosan csak a porcelán területén terjedt el, és maradt fenn napjainkig.

  A porcelántárgyak aranyozását Kínában a Yüen-dinasztia alatt (4) említik először. Bár ebből az időből kevés olyan emlék maradt ránk, melynek kora pontosan meghatározható, bizonyosra vehető, hogy az arannyal való díszítés még nem lehetett általános (5). A porcelán aranyozása a Ming-korszak alatt (6) kezd szokássá válni (7). Később a Tsing-dinasztia alatt (8), mikor Kína a porcelán művészetének, s általában kultúrájának legmagasabb fokát éri el, már elterjedtebben alkalmazták az aranydíszítést. Az európai piac számára készített darabok között számos olyan akad, melyet igen gazdagon aranyoztak. A XVI. Századtól kezdve az aranydíszítés alkalmazása elterjed keleten elsősorban a szomszédos Japánban, a porcelán európai megjelenésével a porcelángyártás felfedezésével, nálunk is.

  Ahogy a porcelán arannyal való díszítése Kínából, úgy a színes mázas cserepek aranyozása Perzsiából indul el.

  A színes mázzal bevont csempéken az aranydíszítést eleinte kizárólag az aranyosan csillogó fémfényű rézlüszter pótolta (9). Később az aranyhatású lüszter helyett valódi aranyat is alkalmaznak egyes helyeken (10). A török építészetben is helyet kapnak az aranyozott mázas csempék, amint ezt a perzsa hatás alatt épült brussai Jeschil-mecset mutatja (11).

  A valódi arannyal díszített mázas kerámiák széleskörű elterjedéséről azonban keleten sem tudunk, Európában pedig csak szórványos töredékeket ismerünk.

  A budai ásatások alkalmával felszínre került aranyozott mázas kerámiákat hazai viszonylatban az teszi számunkra különösen érdekessé, hogy Magyarországon hasonló leletekkel eddig nem találkoztunk (12). Figyelemre méltók azonban külföldi viszonylatban is, ha tekintetbe vesszük, hogy a közölt keleti példákkal szemben más volt a rendeltetésük és vizsgálataink szerint előállítási módjuk is.

  Külföldi viszonylatban egyedül az ulmi múzeumban levő aranyozott kerámiákról (13) tudjuk bizonyosan, hogy funkciójukat tekintve sokban hasonlítanak a budai vár, illetőleg a nyéki kastély területén talált darabokhoz, és valószínűleg azonos eljárással készültek.

  Úgy a magyarországi, mint az említett külföldi darabok a XV. sz. elejéről származnak. Az ulmi múzeumban levő aranyozott mázas kerámiák, tetőcserepek, melyek az ulmi városházának tornyáról valók, az épület helyreállítása alkalmával kerültek le, és annakidején sárga mázas cserepekkel pótolták (14).

  Mázas tetőcserepek alkalmazása a XV. században nálunk is általánosan ismert volt, de aranyozásukról nincsen tudomásunk (15, 17).

  A budai aranyozott mázas cseréptöredékekből ma már nem lehet pontosan meghatározni egykori alakjukat, de jól látható, hogy valamely forgástest részeit képezték, és semmi esetre sem lehetnek tetőcserepek töredékei. A királyi palota 1660 – 64. évből való részletes leírásából tudjuk, hogy ,,minden kastély kúpoláján egy-egy aranygömb állt” (16) (1. ábra).

 

 

1. ábra. A budai királyi palota északi része az 1470. év körül. Fametszet részlete H. Schedel krónikájából. A képen jól látszanak az említett gömbalakú tetődíszek (aranygömbök).

 

  Ismerve, hogy milyen nagy szerepe volt a palota építkezésnél a kerámiai anyagoknak, nem lehet kétséges, hogy az említett aranygömbök alapanyaga is kerámia volt (17, 18). A felszínre került aranyozott cserepek eszerint minden bizonnyal az egykori királyi palota tetőzetén lévő oromdíszekből származnak.

  A korongon készült mázas oromdíszek alkalmazása régebben nálunk igen elterjedt lehetett. Szerényebb megjelenésben a középkortól napjainkig tovább élt a népi fazekasságunk területén. Ma inkább csak múzeumaink őrzik népművészetünk e régi hagyományokra tekintő emlékeit (19). A budai vár területén felszínre került aranyozott kerámiák vizsgálatával a Budapesti Történeti Múzeum (Vármúzeum) felkérésére 1955-56. évben foglalkoztunk. A vizsgálat célja az aranyozási technológia megismertetése és feltevéseink igazolása annak mai körülmények közötti reprodukálása volt.

 

A minták leírása

 

  Az aranyozott cserépdarabok felülete mindig kissé hajlott, alakjuk szerint valamely forgástest részeinek látszanak. A töredékek közül eddig csak néhány kisebb darab összetartozását lehetett megállapítani, s így az összeillesztett darabok alapján a kerámiák eredeti mérete és alakja nem határozható meg.

  Úgy a budai várból, mint a nyéki kastély környékéről származó aranyozott kerámiák alapanyaga halvány pirosra égő porózus agyagból áll (20), törésfelületük érdes. Mindig a domború oldaluk mázas. A mázas felületet vékony fémfényű aranyszínű réteg borítja. Egyetlen darab van csak, melynek felületét eredetileg nem borította be teljesen a máz és az aranyozás! Ezen a darabon jól látható, hogy az aranyozás átlátszó gyengén barnára színezett mázon fekszik, melyen az alatta levő cserép vöröses világos okker színben áttetszik (2. ábra).

 

 

2. ábra. Aranyozott cseréptöredék. A felvételen balról a kép kétharmadát az aranyozott felület foglalja el. Az aranyozás éles határral (A), az alatta fekvő máz hullámos szegéllyel végződik, (M)

 

  Az aranyozás több töredéken az eredeti szépségében megmaradt, sok darabon azonban megsérült, részben felpattogzott vagy teljesen lepusztult (3. ábra).

 

 

3. ábra. Lepusztuló aranyozott felület jellegzetes képe. A felvételen az arany világos színű

 

 Azokon a helyeken, hol az aranyozás ma már hiányzik, az alatta levő mázas felületnek sötétbarna fénytelen cserépszerű hatása van.

  Az aranyozott felületeken néhol kisebb-nagyobb kráterek látszanak (2. és 4. ábra).

 

 

4. ábra. A máz egyenetlenségei miatt kráteressé vált aranyfelület

 

Helyenként az aranyréteg hártyaszerűen gyűrt és ék alakú szakadások vannak a felületen (5. ábra.)

 

 

5. ábra. Aranyozott felület képe. A kép jobboldalán kissé gyűrt, balra és közpépen beszakadt aranyfelület

 

  Egyes darabokon az aranyozott felület szemmel alig észrevehető négyzetes részekre tagozódik (2. és 6. ábra).

 

 

6. ábra. Aranyozott felület képe, a szemmel alig észrevehető négyzetes tagozással. A felvételen balra lent egy lefagyott mázas rész látható

 

Más darabokon hasonlóan ahogy azt a nem fagyálló mázas kerámiáknál tapasztaljuk, az aranyozott máz a cserép felső rétegével együtt kerek lapok alakjában levált (6. ábra). Az aranyozott felületeken soha sincsen plasztikus vagy festett díszítés.

  A töredékek mázatlan oldalán a kézzel korongozott tárgyak belső felületén jellegzetes párhuzamos rovátkák vannak. A cserépdarabok vastagsága 5-16 mm között változik.

 

Az aranyozott kerámiák kémiai és fizikai vizsgálata

 

  Az aranyozott mázas kerámiák alapanyagának kémiai elemzését több hasonló töredékből vett átlagmintán végeztük. A kerámiák oxidos összetételét az elemzési adatok alapján az alábbiakban adjuk:

 

SiO2

60,14%

Al2O3

16,43%

Fe2O3

5,88%

TiO2

0,67%

CaO

9,24%

MgO

3,28%

Izzítási veszteség

4,75%

 

100,39%

 

  A kémiai összetétel alapján a kerámiák alapanyaga sok agyagásványt tartalmazó, márgás, erősen vasas agyag. Összetételben jól megközelíti a kiscelli típusú agyagokat (21). Tapasztalatból tudjuk, hogy ezek az agyagok képlékenyek, jól korongozhatók s nem érzékenyek a száradásra, tehát nagyobb formák korongon való alakítására alkalmasak. A kiscelli agyag különböző fajtái Buda környékén megtalálhatók, ami alátámaszthatja azt a feltevést, hogy azok a budai műhelyben készültek.

  Sikerült a cserepeket borító mázból kémiai elemzés céljára megfelelő mennyiséget elkülöníteni. Az elemzési adatok alapján a máz összetétele az alábbi:

 

SiO2

33,5%

Al2O3

Nyomokban

Fe2O3

2,9%

CaO

Nyomokban

MgO

PbO

63,0%

 

99,4%

 

  A közölt adatok szerint a máz felépítésében a ma is széles körben használt ólmos fazekas mázakhoz hasonló, azoktól lényegében magasabb kovasavtartalmával tér el. A máz felülete ipari kemencében is csak 940 ºC felett olvad ki simára, de az olvadék viszkozitása még akkor is igen nagy.

  Mivel a fenti máz az egykori színes mázzal fedett cserepeket és kályhacsempéket borító mázaknál sokkal keményebb, feltehető, hogy a mázat az aranyozási eljárással összefüggően kellett nehezen olvadóvá tenni.

  A mázat könnyen előállíthatták ólom-oxid és homok keverékéből. Az a körülmény, hogy a elemzés csak nyomokban mutatott ki Al2O3-at, valószínűvé teszi azt, hogy a mázhoz mosott homokot használtak. Az ólom-oxid és homok természetes vasszennyezését leszámítva, az elemzésnél talált Fe2O3 mennyiségét külön, mint vas-oxidot vihették be a mázba.  Tekintettel arra, hogy a mázat mindenhol aranyozás takarja, a vas-oxidnak a szerepe nem a színezés, hanem főleg az olvadék viszkozitásának az emelése lehetett.

  Az aránylag magas vastartalma miatt az ólmos átlátszó mázak amúgy is kissé sárgás színe gyengén barnás árnyalatot kapott.

  A máz felett lévő aranyszínű réteget csak királyvíz támadja meg, abban részben oldódik is, ami mutatja, hogy a réteg valóban aranyból áll. az aranyréteget azonban sem kémiai, sem fizikai úton a máztól kvantitatív leválasztani nem lehetett, s így annak kémiai elemzésétől el kellett tekinteni.

  Az a körülmény, hogy az aranyréteg sem kémiai, sem mechanikai úton a máz felületéről kvantitatív nem választható le, arra mutat, hogy a máz és az aranyréteg között igen erős fizikai vagy kémiai kapcsolatnak kell lenni. Ennek nézetünk szerint csak égetés útján létesülhettek. A lepusztult vagy leoldott aranyrétegek alatt lévő mázas felületek cserépszerű érdessége és ezeken a helyeken a máz felszínének sötétbarna elszíneződése is amellett szól, hogy a máz és az aranyréteg között erős kapcsolat volt.

  Megkíséreltük ezért az aranyréteg spektroszkópi vizsgálatát közvetlenül magán a mázas cserépdarabok aranyozott felületén végezni. Ebben az esetben azonban az alatta lévő máz és cserép zavarólag hatot és több olyan elem jelenléte is kimutatható volt, ami nyilván az alsóbb rétegekből (máz-cserép) származott.

  Mivel az egész aranyréteget, amint már említettük, nem lehet a máztól tökéletesen elválasztani, azért kénytelenek voltunk az aranyozott felület felszínéről mechanikai úton gondosan elkülönített anyaggal végezni a vizsgálatokat.

  A spektroszkópiai vizsgálatok alapján az anyag főösszetétele:

 

Au, Ag, Pb, Si

 

0,1% nagyságrendben:

 

Al, Fe, Mg, Cu

 

Az aranyréteg tehát arany-ezüst ötvözetből áll.

  A különböző darabok felületéről elkülönített arany összetétele a spektroszkópi vizsgálatok alapján azonosnak bizonyult. Minden esetben jellegzetes volt a számottevő mennyiségben kimutatható ólom jelenléte.

  Mivel az arany nyújthatóságát már kis mennyiségű ólom is kedvezőtlenül befolyásolja, bizonyosra vehető, hogy az csak később, az aranyozási eljárás alkalmával az általunk feltételezett beégetés folyamán jutott a felületi aranyrétegbe.

  A cserépről, valamint a mázas, illetőleg aranyozott felületekről számos keresztcsiszolatot készítettünk.

  A csiszolatokon jól látható, hogy a cserép alapanyagában sok homokszemcse van, a szemcsék szélei elmosódottak, erős feltáródás jeleit mutatják.

  A máz közvetlenül a gyengén pirosra égő alapanyagon fekszik, vastagsága 200 – 450 mikron között változik. Színe áteső fényben a csiszolatokon sárgás, mindig sok feltáratlan kvarcszemcsét tartalmaz. Különösen jól látszanak az ép homokszemek X nikolok között. Az ólmos mázat tehát nem őrölték finomra, főleg feltehető, hogy nem ömlesztették meg (frittelték le) előzőleg, hanem mint nyers mázat alkalmazták. A cserép felszínéhez közel számos kisebb buborék van. A máz az alapanyagot néhány helyen ugyan erősen feltárta, az átmeneti réteg azonban nem alakult ki mindenhol nagyobb mértékben.

  Az aranyréteg, a mázas felületre merőlegesen készített mikroszkópi csiszolatokon (keresztcsiszolatokon) különösen jól megfigyelhető. A máz felső része, közvetlenül az aranyréteg alatt az aranyrétegtől nehezen megkülönböztethető sötét elszíneződést mutat, mely éles határral végződik. Vastagsága átlagosan 16 mikron, legvékonyabb helyeken 7 mikron. Az aranyréteg és az alatta elszíneződött réteg vastagsága egyes helyeken 25 mikron felett is van (7. és 8. ábra).

 

 

7. ábra. A mázrétegen fekvő aranyrétegről készült mikroszkópi keresztcsiszolat

 

 

8. ábra. Mikroszkópi keresztcsiszolat az aranyozott mázas felületről. Az aranyozás egyenetlen rétegben követi a máz felületét. A mázban számos feltáratlan kvarcszemcse van

 

  Mindig követi a máz felületének egyenetlenségeit, a felszakadt kis buborékok kis krátereiben is megtalálható.

  A mázban több helyen látni a felülethez közel nagy gömbüregeket (buborékokat), melyek az aranyréteget sohasem szakítják fel (9. ábra).

 

 

9. ábra. Mikroszkópi keresztcsiszolat az aranyozott mázas felületről. Közvetlenül a máz felszíne alatt nagyobb gömbüreg látható

 

Ez csak akkor lehetséges, ha a máz az aranyréteg felvitele után már nem olvadt meg. Ha tehát az aranyrétege a mázas felületre beégették, úgy az csak igen alacsony hőmérsékleten történhetett.

  Néhány mintán a csiszolatok készítése közben az aranyréteg egy része a máz a felszínétől összefüggő rétegben kissé elvált. Egy esetben az aranyrétegen belüli rétegződést is meg lehetett figyelni (10. ábra).

 

 

10. ábra. A mázas fedő aranyréteg részlete. A felvételen jól látható az arany szerkezete

 

Az aranyréteg inkább vékony összefüggő fémhártyának mint festékrétegnek látszik (11. ábra).

 

 

11. ábra. Mikroszkópi keresztcsiszolat az aranyozott mázas felületről. A felvételen jól megfigyelhető a csiszolás közben részben leváló aranyozott felület hártyaszerű jellege

 

  A mikroszkópi csiszolatok alapján feltehető, hogy az aranyréteg a máz felületére felvitt vékony aranylemezből ún. laparanyból áll. a laparany készítését már az ókorban is ismerték (22) s a fémverés a középkorban is általánosan ismert volt.

 

Az aranyozási eljárás reprodukálása

 

    A próbatesteket az újlaki téglagyárból származó kiscelli agyagból készítettük, mivel kísérleteinknél igyekeztünk lehetőség szerint az eredeti darabok alapanyagához hasonló agyagot használni, bár az alapanyag az aranyozási eljárásra befolyással nincsen.

  Fontosnak tartottuk azonban az eredeti máz sajátosságait amennyire lehet, megközelíteni, mivel a máz összetételének és az égetéskor mutatott tulajdonságainak már lényeges szerepe van az aranyozási eljárásnál!

  Az előzőekben ismertetett elemzési adatok alapján az aranyozott cserepeket borító máz összetételét a következő formában (Seger-formában) írhatjuk fel:

 

PbO0,06 Fe2O3 1,96 SiO2

 

  Nyersanyagaink természetes vasszennyezést figyelembe véve, a mázat az alábbiak alapján állítottuk össze:

 

1. sz. máz

ólom-oxid 64,0%

(-100 μ) mosott homok 34,0%

Vas-oxid (Fe2O3) 2,5%

Összesen 100,5%

 

  A fenti mázkeverék 920 ºC  (Sk 09a) felett simán kiolvadt, az olvadáskor mutatott sajátságai alapján az ismertetett máznál valamivel puhább volt. Égetés után a máz felülete és színe az eredeti mázzal azonosnak látszott.

  Megkíséreltük az eredeti máz összetételéhez és sajátságaihoz közelálló mázat készíteni a színező vas-oxid elhagyásával is.

  Mint ismeretes, az ilyen magas kovasav tartalmú ólmos mázak könnyen átkristályosodnak, apró kristályaiktól elvesztik fényüket. A kemence lassú lehűlésekor a felülete – ha az Fe2O3-at elhagytuk – jelen esetben is helyenként fénytelen lett. A hiba kiküszöbölésére több kísérletet végeztünk oly módon, hogy a mázból kihagyott Fe2O3 egy részének helyébe Al2O3-at vittünk be kaolin alakjában. Legjobban az eredetitől, illetőleg az 1. sz. máztól összetételében csak kissé eltérő máz vált be. E máz össztételét az alábbi formában (Seger-formában) írhatjuk fel:

 

PbO0,05 Al2O3 1,96 SiO2

 

  Nyersanyagaink természetes vasszennyezést figyelembe véve, a mázat az alábbiak alapján állítottuk össze:

 

I1. sz. máz

mínium 65,3%

kvarcliszt 31,0%

iszapolt kaolin 3,7%

Összesen 100,0%

 

  A fenti mázkeverék 940 ºC (Sk 08a) felett simán kiolvadt. Tekintve, hogy a felhasznált nyersanyagok kis vasszennyezést, a máz színtelen átlátszó lett, az I. sz. mintánál valamivel keményebb volt és így az eredeti máz olvadási viszonyait jobban megközelítette.

  Az aranyozási kísérletekhez az I. és II. sz. mázakat mint nyers mázakat vittük fel az előzőleg kiégetett kiscelli agyagból készített próbatestekre, majd azokat 960 ºC-on ipari elektromos kemencében beégettük.

  Az így kapott sima mázas felületekre az aranyréteg felvitelét először – összehasonlítás céljából – aranyporból irodalmi adatok alapján ismert régi eljárásokkal készített festékekkel kíséreltük meg (23, 24). A festékekhez szükséges fémaranyport kémiai úton állítottuk elő. Az aranyport tisztán és különböző olvasztóanyagokkal keverve terpentinolajjal eldörzsölve festettük fel a mázrétegre, majd gyenge tűzben beégettük. Összehasonlítás céljából ma használatos aranyfestéket is felvittünk a mázas felületre. Bár az esetek többségében kifogástalan aranyfelületet nyertünk, az eredeti cserepet borító aranyrétegek jellegét nem lehetett elérni.

  Az aranyfestékkel való kísérletek után, a beégetett mázfelületre közvetlenül vékony laparanyat vittünk fel.

  Az általunk használt laparany (aranyfüst) a mai kereskedelmi minőség volt, melynek vastagsága kb. 0,2 μ, az eredetihez használt laparany gyakran 7-15 μ vastagságával szemben, ami az aranyozási eljárásnál nagy nehézséget jelentett.

  A laparanyat egyrészt 1,5%-os alkoholos gyantaoldat közvetítésével, másrészt kötőanyag nélkül vittük fel a mázas felületre.

   A kísérletek azt mutatták, hogy a felvitt aranyrétegek mindkét esetben megkötődtek égetéssel a mázak felületén és jellegük az eredeti aranyozott felületekkel azonos volt. Az aranyrétegek az égetés hőfokának emelésével szemmel láthatólag mindinkább vékonyodnak, s végül csaknem teljesen eltűnnek a mázas felületeken.

  Mivel az aranyrétegnek elektromosan jó vezetők, beégetésüket követni lehetett oly módon is, hogy 400 – 900 ºC között állandó hőfokon folyamatosan mértük az idő függvényében a fémrétegek vékonyodásával összefüggően az ohmikus ellenállásukban beálló változásokat. A mérések jól reprodukálhatóak voltak és gyakorlati összehasonlításra alkalmasnak bizonyultak (12. ábra)

 

 

12. ábra. Az aranyréteg vezetőképességének (ohmikus ellenállásának) változása különböző hőfokon az idő függvényében.

 

  A közölt görbékből kitűnik, hogy már 450 ºC-nál jól mérhető változást lehet észlelni az aranyrétegben. A kísérleteinkhez használt laparany (aranyfüst) úgy mint az I., mint a II. sz. máz felületén 500 ºC hőmérsékleten kb. fél óra alatt már annyira megkötődött, hogy azt a máz felületéről mechanikai úton leválasztani nem lehetett.

  Kétségtelen tehát, hogy az aranyréteg már olyan alacsony hőmérsékleten megkötődött mind a két máz felületén, mikor azok az olvadás kezdeti jeleit sem mutatják, tehát az aranyon kívül a máz halmazállapota is szilárdnak tekinthető. Éppen ezért az arany és máz kapcsolódását csak szilárd fázisok között létrejövő kölcsönhatás alapján tudjuk magyarázni.

  Mint ismeretes, ma már nemcsak fémek, hanem többek között szilikátok szilárd fázisban végbemenő diffúzióját is ismerjük. Mivel a rendellenes (hibás) rácsok kedvezően befolyásolják a diffúziót (25) a szilikátok között az üvegek és a mázak különösen alkalmasak lehetnek szilárd fázisban végbemenő reakciók lefolyásához.

  A vizsgálat tárgyát képező kerámiákon az aranyréteg egy magas ólomtartalmú mázon fekszik. Arny-ólom diffúzióját már régen megfigyelték (26) s azt később többen is vizsgálták (27). Nagyon valószínű, hogy jelen esetben is elsősorban egy ólom-arany diffúzió történik, azaz az aranyrétegből Au atomok (ionok) diffundálnak a mázba és beépülnek a szerkezetbe. Az ólomnak az aranyrétegbe való beépülését valószínűvé teszi az aranyrétegből elkülönített arany spektroszkópi vizsgálata, mely szerint az arany sok ólmot is tartalmaz. Tekintettel arra, hogy az ólom jelenléte már kis mennyiségben is kedvezőtlenül befolyásolja az arany nyújthatóságát, nem valószínű, hogy a laparanyat lomtartalmú aranyból készítették volna.

  Feltevéseink igazolására a cserepeket borító máz összetételének megfelelő ólmos mázat (I. sz. máz) porcelán tégelyben megolvasztottunk, a megolvadt mázba aranydarabkát helyeztünk és ugyanakkor azonnal lehűtöttük. Ez után 600 ºC állandó hőmérsékleten tíz óra hosszat tartottuk. Ezen a hőmérsékleten a máz az olvadás jeleit még nem mutatta.

  Az olvadéktól gondosan elkülönített aranyat spekroszkópiai vizsgálatnak vetettük alá. A vizsgálat azt mutatta, hogy a mázzal érintkezett arany jelentős mennyiségű ólmot tartalmaz. Az izzítás alatt tehát szilárd fázisban ólom – arany diffúzió történt.

  A diffúzió sebessége a hőfok emelkedésével rendszerint rohamosan megnő. Mindenesetre a kísérletek jelen esetben is ezt mutatták. Amíg 400 ºC-nál még jelentéktelen, 450 ºC-nál már jól mérhető, majd rohamosan emelkedik s 600 ºC körül már igen nagymértékű (12. ábra). A diffúzió arany-ólom irányban nagyobb, mint ellenkezőleg. A folyamat azonban a körülményektől függő egyensúly felé tart, melynek eléréséhez nem szükséges a felületen levő összes aranymennyiség. Kísérleteinknél azt tapasztaltuk, hogy a hőmérséklet emelkedésével az egész aranymennyiség bediffundálhat a mázba.

  Fenti okok miatt nem lehet az általunk használt mai kereskedelmi minőségű vékony laparany használata esetén a beégetésnél 600 ºC hőmérséklet fölé menni.

  E kísérletek valószínűvé teszik, hogy a vizsgálat tárgyát képező kerámiák felületéi aranyrétegének helyenkénti pusztulása az aranyréteg és a máz közötti tökéletlen érintkezés miatt állhatott elő. Azokon a helyeken ugyanis, hol az aranyréteg megfelelő felfekvését nem biztosították, a diffúzió nem indulhatott meg.

 

Összefoglalás

  Vizsgálat tárgyává tettük több középkori aranyozott mázas cserép alapanyagát, mázát és az azt fedő aranyréteget abból a célból, hogy megismerjük az aranyozási eljárást, majd feltevéseink igazolására megkíséreltük az eljárást a mai körülmények között gyakorlatilag kivihető módon megismételni.

  Vizsgálataink alapján bizonyosra vehető, hogy az aranyozott kerámiák képlékeny agyagból, kézi korongozással készültek, és feltehető, hogy a gyengén pirosra égő alapanyaguk a környéken fellelhető kiscelli agyagból áll és így azok a budai műhelyben készültek. Valószínűleg oromdíszek lehettek az egykori királyi palotán. Külső alkalmazásukat mutatják a lefagyás jelei is. Rendeltetésüknek megfelelően csak a domború (külső) oldalukat mázazták le, és vonták be vékony aranyréteggel, mely arany, ezüst és réz ötvözetéből álló laparany (aranyfüst) volt. A cserepeket erősen ólmos máz borítja, mely a fazekasmázaknál szokatlanul magasan csak 940 ºC-nál (SK 08a) olvad ki simára. Az egész mázas felületet valamikor minden darabon díszítés nélküli sima aranyozás fedte, mely ma már sok helyen részben vagy teljesen elpusztult. Az aranyozás egyenetlen rétegben mindenütt követi a máz felületét, a csiszolatokon mért vastagsága 7-15 mikron között változik.

  Az aranyozási eljárás a kerámia történetében eddig ismeretlen eljárással, laparanynak az ólmos máz felületén történő beégetésével történt.

  Az aranyréteget négyzetes alakú laparany alakjában a már mázasan kiégetett darabokra vitték fel és az alatta lévő ólmos máz kiolvadásánál (940 ºC) lényegesen alacsonyabb hőmérsékleten csak alig gyenge vörösizzáson égették be. Mivel az arany beégetésének hőmérsékleténél az alatta fekvő máz még nem olvad ki, feltehető, hogy az aranyréteg megkötődése az aranynak a mázba való diffúziója útján, szilárd fázisban végbemenő reakció által történik. A diffúzió alacsony hőmérsékleten, mintegy 450 ºC­-nál megindul 500 ºC körül azonban már jelentékeny mértékű.

  Kísérleteinknél az előzőkben közölt, az eredeti mázzal csaknem azonos összetételű (I. sz.) és attól kissé eltérő (II. sz.) mázzal vontuk be a kiscelli agyagból készült egyszer kiégetett próbatesteket s azokat 960 ºC-nál ipari elektromos kemencében kiégettük. A beégetett mázas felületekre laparany (aranyfüst) réteget vittünk fel. Az aranyréteg beégetését újabb tűzben alacsony hőmérsékleten végeztük. A ma használatos laparany használata esetében az aranyréteg beégetésére legalkalmasabbnak az 500 ºC körüli hőmérséklet bizonyult. Ezen a hőfokon fél óra alatt a felvitt aranyréteg a máz felületén annyira megkötődött, hogy ezt mechanikai úton leválasztani már nem lehetett.

  Az említett módon beégetett aranyrétegek az eredeti aranyozással mindenben hasonlónak bizonyultak, s így a vizsgálataink alapján az aranyozási eljárásról alkotott feltevéseink igazolására végzett kísérleteket eredményesnek tekinthetjük.

  A közölt eljárás alkalmazásával lehetővé válik a mai épületkerámiák időtálló aranyozása is, melyet a kereskedelmi forgalomban lévő kerámiai aranyfestékek beégetésével eddig megoldani nem lehetett.

 

Hivatkozások

(1) Budapest Régiségei XVIII. Kötetben hasonló tárgyú tanulmány sajtó alatt.

(2) Az 1946 – 52. évben a budai vár területén Gerevich László által vezetett ásatásokról: l. Archeológiai értesítő 192, 2. Budapest I. ker. topográfiája.

(3) A nyéki kastély Budán a mai Vöröshadsereg útja 78. sz. telken volt. Mátyás király vadászkastélyának alapjait 1933-34-ben Garádi Sándor tárta fel. 1956-ban e területet Holl Imre ismét megkutatta, de érdemleges leletek már nem kerültek felszínre.

(4) Yüen – nagy mongol dinasztia 1280 – 1368-ig.

(5) W. Funk: Ueber die Technische Herstellung des Chinesischen Pircellans II. D. K. G. 23. évf. 1942. 6.

(6) Ming-dinasztia 1368-1644-ig.

(7) Stanislas Julien: Historie et fabrication de la porcelaine chinoise. 1856. 202.

(8) Tsing-dinasztia 1644-1912.

(9) F. Fichtner: Die Blütezeit der türkischen Fliese. D. K. G. 24. évf. 1943. 6/7. A kairovai mecsetben Tunisz-ban láthatók a legrégibb lüszter technikával készült csempék, melyek fehér alapon hatágú fémfényű csillaggal díszítettek vagy simák.

(10) F. Fichtner: D. K. G. 24. évf. 1943. 6/7 – 176 old. ,,Az aranylüszter csapadék válfajaként tekinthetők a kobaltkék és rézzöld mázra laparannyal és fedőfestékkel festett csempék.” Ilyenek a Perzsiában Sarbistan-ban levő síremlék csempéi is.

(11) F. Fichtner: D. K. G. 24. évf. 1943. 6/7 – 181 old. ,, A brussai Jeschil-mecset 1420-ban épült. ,,Az arany rozettákhoz, melyek a terem hatszögű mélykék színű mázas csempéire vannak feltéve, egy második gyengébb tűzben ráégetett valódi laparanyat használtak.”

(12) Az ásatások során egyetlen darab négyzetes mintájú aranyozott díszítésű burkoló csempe töredéke is felszínre került. Ez azonban más eljárással készült, s így arra ebben a tanulmányban nem térünk ki.

(13) E Pazaurek: Würtenbergische Hafnerkeramik 1929. 5. old. E tetőcserepek egyikéről emlékezik meg.

(14) az ulmi aranyozott cserepekre vonatkozó adatok részletesen vannak ismertetve a Budapest Régiségei XVIII. Sz. sajtó alatt levő kötetében, a hasonló tárgyú közleményben. A cserepekre vonatkozó minden adatot az ulmi múzeumtól A. Ribernek a szerző részére adott személyes közlése alapján adunk.

(15) Arch. Értesítő V. köt. 1876. 102. oldal Fraknói Vilmos: A számadási könyvek művészettörténelmi jelentősége. Bakacs Tamás (azonos Bakócz Tamással) egri érsek bácsi levéltárban őrzött számadási könyvéből 1494-ből megtudjuk, hogy az egri székesegyház építkezésénél ,,legnagyobb költséget a templom tetejének, mely ragyogó fénymázas cseréppel volt fedve, elkészítése volt”.

(16) Evlija Cselebi a porta megbízásából beutazta az egész török birodalmat. 10 kötetre terjedő jelentései néprajzi és topográfiai szempontból felbecsülthetetlen értékek. 1660 – 64-ben járt Magyarországon, útjáról VI. és VII. kötetben emlékezik meg. E két kötet magyar nyelven is megjelent Karátson Imre ford. 1904-ben a Tud. Ak. Kiadásában. A 241. oldalról a királyi palota leírásából az idézett rész teljes szövege a következő: ,,E régi épületek némely helyei öt-hat hétemeletes kastélyhoz hasonlítanak, s minden kastély kupoláján egy-egy aranygömb áll, innen nevezik Kizil Elma (piros alma) palotájának”. (1. ábra). Az aranyozott cseréptöredékek rendeltetését először Holl Imre határozta meg helyesen. Középkori Buda és Pest (Múzeumi Füzetek) 1955. 80. old.

(17) Holl Imre, Bud. Rég. XVII. Az ásatásnál nagyszámmal kerültek elő égetett agyagból készült vakmérműves ablakok is, melyeket faragott kőidomokkal felváltva használtak.

(18) Voit Pál Bud. Rég. VXII. Számos színes mázzal fedett tetőcserép is felszínre került (sárga, zöld, fehér színekben), melyek a legújabb kutatások szerint Mátyás király budai műhelyében készültek.

(19) Mázas kerámiai oromdíszekből a szegedi múzeumnak van egy szép gyűjteménye, egyes helyeken, mint pl. Nádudvaron még ma is láthatók.

(20) Úgy a várbeli mint a nyéki darabok között anyagában egy sötétebb és egy világosabb piros színá változat van.

(21) Dr. Albert János: Tégla és cserépanyagok javítása … Építőanyagipari Közp. Kutató Intézet 40. sz. jelentése 1956.

(22) Plinius: Historia Naturalis XXXIII. Könyv. 19. 3. Egy uncia aranyból (27,3g) 750 db négy ujj széles és hosszú lapot vernek.

(23) Dr. W. Frank: Ueber die Herstellung der chinesischen Porzellans II. D. K. G. 23. 1942. 9. 356. oldal.

(24) R. Hainbach: Dekorierung keramischer Waren, 1907. 248. old.

(25) W. Jost: Diffusion und chemische Reaktion in festen Stoffen. 1937. 47. old.

(26) W. C. Roberts-Austen Proc. Roy Soc. (London) 1896.

(27) W. SeithA. Keil: Z. phys. Chem. B. 22. 3500. 1933.

 

 

Vissza Duma György cikkeinek listájához

 

Vissza a főoldalra