Duma György

 

Középkori ólommázak

 

Építőanyag 34. Évf. 1982. 10. sz. 392 – 399. o.

 

A második világháború alatt a budai várban az újabbkori királyi palota is romba dőlt, amely részben az idők folyamán többször átépített egykori királyi paloták helyén épült. Ezen a területen a helyreállítási munkálatokat megelőzően, 1946 – 54. években folytatott ásatások során, nagymennyiségű kerámiai anyag került felszínre. Ennek régészetileg legjelentősebb részét, a korábban ismeretlen középkori mázas kályhacsempék alkotják. A több évszázadot felölelő anyagot sikerült a régészeti módszerekkel korok szerint elkülöníteni, és ezeken belül a csempéket külső formai jegyeik alapján csoportosítani. Bizonyossá vált, hogy előállításuk elsősorban a budai kályhásműhelyekhez kapcsolódik. Az itt készült csempék gazdag formavilága jelentős hatással volt a magyarországi fazekasságra és ezen túlmenően egyes nyugati fazekasközpontokra is (1, 2).

  A következőkben ismertetett vizsgálatokat az 1955. évben, még az ásatások idején kezdtük el. Az anyagot a Budapesti Történeti Múzeum – Vármúzeum bocsátotta rendelkezésünkre. A mintasorozatot – mely hét mázas kályhacsempe és velük azonos korú mázas aranyozott tetőcserép töredékeiből állt – Holl Imre állította össze. A minták sorszámainál az általa közölt kormeghatározás időbeli sorrendjét követtük (1, 2, 3).

 

1. A minták leírása

1. sz. minta. Sarokcsempe áttört előlappal, dongás hátoldallal. A csempét fényes, sárgás színű, helyenként vastag rétegben összefolyt, erősen hajszálrepedéses máz borítja. A máz közvetlenül a szemcsés, erősen soványított, közel fehér színűre égő agyagból készült alapanyagon fekszik. Mérete: 22,5 x 36,5 cm. – XV. Század eleje Zsigmond kora. (1. ábra).

 

 

1. ábra. Két csempe összeépítésével kialakított mérműves sarokcsempe, XV. sz. eleje.

 

2. sz. minta. Lapos négyzetes csempe, domború állatalakkal. A csempe máza fényes, átlátszó, sárgás barna színű; felülete erősen hajszálrepedéses, helyenként vastag rétegben összefolyt. Közvetlenül a közel fehér színűre égő agyagból készült cserépen fekszik. Mérete: 24,5 x 24,0 cm. – XV. Század eleje Zsigmond kora (2. ábra).

 

 

2. ábra. Lapos csempe koronás oroszlánnal, XV. sz.

 

3. sz. minta. Kályhacsempe, áttört mérműves előlappal, dongás hátoldallal. A mázfelület legnagyobb része fényes, átlátszó, színes sötétzöld mindenütt erősen hajszálrepedéses, helyenként irizál, más helyeken fénytelen, kristályosodott, fedőhatású. Kisebb területeken, korrózió hatására a hajszálrepedések mentén a cserépig lepusztult. A máz alatt, a csempe díszített elülső oldalán, erősen repedezett fehérszínű engóbréteg látható. A csempe homorú belső oldalán a máz, közvetlenül a vörösszínűre égő, durvaszemcsés agyagból készült csempén fekszik. Mérete: 21,5 x 17,0 cm – XV. Század, V. László kora (3. ábra).

 

3. ábra. Mérműves dongáshátú csempe, próféta és szent alakjával, XV. sz.

 

4. sz. minta Kályhacsempe, mérműves áttört előlappal, dongás hátoldallal. A máz felülete helyenként fényes, átlátszó, legnagyobb része zsírfényű, félfedő hatású, hajszálrepedéses, színe kissé kékes árnyalatú zöld. Máza korróziós hatásokra kevésbé pusztult el, mint az előző 3. számú csempe máza. A máz az előlapon erősen repedezett fehérszínű engóbrétegen, a belső homorú oldalon közvetlenül a cserépen fekszik. A cserép színes sárgás árnyalatú vörös. Mérete: 20,0 x 38,1 cm. – XV. Század, V. László kora (4. ábra).

 

4. ábra.  Mérműves, dongáshátú csempe, szentek aljával XV. sz.

 

5. sz. minta. Cserépkályha párkányának töredéke. A máz helyenként zsírfényű, színe élénk gesztenyebarna, közvetlenül a cserépen fekszik. A mázréteg erősen kristályosodott, felülete szemmel alig látható finom hajszálrepedésekkel van tele. Az alapanyaga a előzőkhöz hasonlóan sárgás vörös színűre égő agyag. Formai jegyei alapján a 3. és 4. sz. kályhacsempékkel azonos kályhához tartozónak tartják (1). – XV. Század. V. László kora.

6. sz. minta. Alakos kályhacsempe töredéke. A csempe máza átlátszó, színe zöld, felülete fényes, erősen hajszálrepedéses, gyengén korrodeált. A máz már repedésmentes fehérszínű engóbrétegen fekszik. Az alapanyag vörös színűre égő agyagból készült. – XV. sz. vége.

7. sz. minta. Kályhacsempe Mátyás király alakjával. A csempén sárga, barna és zöld színű, - a fehér részeken színtelen-mázak láthatók. A fényes felületű, erősen hajszálrepedéses mázak alatt fehérszínű, repedésmentes engóbréteg van. A csempe sárgás vörösre égő agyagból készült. Mérete: 27,5 x 40,0 cm. – XV. sz. vége (4). (5. ábra.)

 

 

5. ábra.  Lapos csempe, Mátyás király alakjával. XV. sz. vége.

 

8. sz. minta. Aranyozott mázas tetőcserép töredéke. A tetőcserép felületét beégetett laparannyal készült réteg borítja. Az aranyozás alatt zsírfényű, hajszálrepedéses, erősen tűszúrásos sötétbarna színű, nem tökéletesen kiolvadt máz látható. A máz közvetlenül a vörös színűre égő cserépen fekszik (5,6) – XV. század vége.

 

2. A mázak vizsgálata

A mázfelületre merőleges irányban készített csiszolatok mikroszkópi vizsgálata azt mutatta, hogy a kályhacsempék mázaira, az elszórtan látható fel nem táródott kvarcszemcsék általánosan jellemzők. Gázzáványok (buborékok) és tűszúrások nyomai, kristályok kiválása csak ritkán láthatók. Az aranyozott tetőcserép máza a kályhacsempék mázaitól jellegzetesen eltérő. A mikroszkópi vizsgálatok során megfigyelhető, hogy a mázréteg számos fel nem táródott ásványszemcsét és számos különböző méretű gázzárványt tartalmaz. A mázfelületen gyakoriak a megnyílt buborékok, tűszúrások. Ez utóbbi a mázak égetésénél, a mázak sima kiolvadásához szükséges hőmérsékletet aligha érték el. A mikroszkópi vizsgálatok alapján igen valószínű, hogy minden esetben ,,nyersmázakat” alkalmaztak. A mázak felvitele legtöbbször jól látható módon leöntéssel történt.

  A mázak a kerámiai termékek felületén levő ,,üvegszerű” rétegeknek tekinthetők. Ezért a mázakra is érvényes az üvegek meghatározása, mely szerint ,,olyan olvasztás útján nyert szervetlen anyagok, melyek kristályosodás nélkül jutottak szilárd állapotba” (7). Annak ellenére, hogy térhálós szerkezetük az üvegekkel azonos, a kerámiák felületén levő mázrétegek a tökéletesen izotróp üvegekkel ellentétben, mindig jellemzően heterogén anyagok. A cserép feltáródása, részben az olvadás alatt bekövetkező párolgás miatt, a mázréteg keresztmetszetében soha sem lehet azonos összetételű. A földben feküdt, ásatások során felszínre került anyagoknál jelentős változást okozhatnak a korróziós hatások is. A vizsgált kerámiai anyagnál, a korróziós pusztulás nyomai legjobban a 3. sz. és a 4. sz. zöld színű kályhacsempéken látszanak. Mivel a mázak oldhatóságát az Al2O3 és Fe2O3 tartalmuk jelentősen csökkenti (8), azért a barna színű mázak azonos körülmények között viszonylag jobb állapotban maradtak meg.

  Vizsgálatainkhoz minden esetben a csempék mélyedéseibe összefolyt, - helyenként 5 – 8 mm vastagságú mázréteget használtuk fel. Ezeknél feltehető volt, hogy a mázak eredeti összetételét megváltoztató tényezők hatása a máz tömegéhez viszonyítva csak jelentéktelen mértékben érvényesült. A mennyiségi kémiai elemzések alapján valamennyi máz az ólommázak csoportjába sorolható. Mivel a nagy ólomtartalmú szilikátolvadékok párolgási tömegvesztesége jelentős, - mázaknál átlag 1,5 – 2 PbO %-ra tehető (9) – azért bizonyos, hogy a csempék mázainak az égetésüket megelőzően a jelenleginél nagyobb ólomtartalma volt. A mázakhoz feldolgozott ólomvegyületekre ma már nem lehet biztosan következtetni, az természetes ólom-szulfid, galenit (PbS) és ólom-oxid egyaránt lehetett.

  Mint ismert a fazekasok színes mázaikat napjainkig minden esetben valamely színtelen mázhoz – az alapmázhoz – adott színező fém-oxidokkal állították elő. Joggal feltehető, hogy a középkorban a kályhacsempe készítők is ezt az egyszerű gyakorlatot követték. A kémiai elemzések alapján a kályhacsempék színes mázainak alapmázai ólom-oxid és kovasavból képződő, kétösszetevős ólom-szilikátok (PbO.n SiO2) lehettek.

  A mázak kémiai összetételéből kitűnik, hogy – egyetlen kivételtől eltekintve az üvegalkotó oxidként csak kovasavat tartalmazna (1. táblázat).

 

Sz

SiO2

Al2O3

Fe2O3

TiO2

CaO

MgO

K2O

Na2O

PbO

CuO

1.

14,10

ny.

1,35

0,02

-

-

-

ny

83,70

-

2.

14,50

ny.

2,60

0,01

-

-

-

-

82,80

-

3.

18,53

0,20

0,6

0,01

ny.

-

-

-

76,70

3,38

4.

18,10

0,25

1,40

0,01

ny.

-

-

-

76,20

3,25

5.

22,50

4,10

7,30

0,02

ny

-

-

ny

65,85

-

6.

20,58

0,20

3,00

0,01

ny.

-

-

-

72,05

3,50

7.

21,95

0,19

0,90

ny.

ny.

ny.

-

-

72,30

3,38

8.

33,50

0,10

2,80

ny.

ny.

ny.

ny.

-

63,00

-

 

1. táblázat. Középkori ólommázak kémiai összetevői

 

A második üvegalkotó oxid az alumínium-oxid, jelentősebb mennyiségben csak az 5. sz. csempe mázában szerepel. E máz alumínium-oxid tartalma 10% tiszta kaolinnak felel meg. E mennyiség aligha lehetett a homok szennyezése, valószínűbb, hogy az tudatosan kerül a máz összetevői közé, esetleg a régen ismert, és néhány évtizeddel ezelőtt még művelés alatt állott kisebb budai kaolinites agyagelőfordulásokból származott (10, 11). Ha az említett kaolintartalmaz az adalékanyagok közé soroljuk, akkor az 5. sz. csempe többiektől eltérő máza is, egyszerű kétösszetevős ólom-szilikátból álló alapmázra vezethető vissza. Ebben az esetben a mázelemzéssel meghatározott SiO2 tartalma az alapmáz és a kaolinit ásvány között oszlik meg.

  Az elemzések alapján feltehető, hogy a mázakhoz feldolgozott homoknak 3,5 – 5% vas szennyezése volt. Ez azonban a mázak kémiai összetételében mindössze 1% alatti Fe2O3 mennyiségében jelentkezhet. Éppen ezért az egyes mázak ennél nagyobb Fe2O3 tartalmát, a mázhoz tudatosan kevert adaléknak lehet tulajdonítani.

  Mivel a mázak közötti azonosságok vagy eltérések a kémiai összetételük alapján közvetlenül nem határozhatók meg azért összehasonlításukat a minden mázban azonosan jelenlevő PbO.n SiO2 összetevőkből álló ólom-szilikátok – feltételezett alapmázak – alapján végeztük. A kályhacsempék színtelen alapmázainak jellemzésére a PbO – SiO2 összetevők molekula arányait választottuk, a nyert értéket táblázatban foglaltuk össze. Jobb áttekinthetőség céljából megadtuk az ólom-oxid és a kovasav tömegszerinti eloszlását is (2. táblázat).

 

Minta jele

Molarány

PbO : SiO2

Mól %

PbO : SiO2

Tömeg %

Ólom-oxid

Kvarc

1.

1        0,6214

61,67   38,33

85,62

14,38

2.

1        0,6460

60,75   39,25

85,14

14,86

3.

1        0,8936

52,81   47,19

80,55

19,45

4.

1        0,8762

53,30   46,70

80,85

19,15

5.

1        0,9876

50,31   49,69

78,93

21,07

6.

1        1,0536

48,69   51,31

77,83

22,17

7.

1        1,1199

47,17   52,83

76,76

23,24

8.

1        1,9615

33,77   66,23

65,35

34,65

k.*

1        1,5000

40,00   60,00

71,15

28,85

 

* Kísérleti minta

 

2. táblázat. A mázak ólom-oxid és kovasav tartalmának arányai.

 

 Szembetűnő az 1. sz. és a 2. sz., valamint a 3., 4., 5. sz. csempék alapmázainak hasonlósága, a 6. sz. és 7. sz. mázak közel azonos összetétele. Az aranyozott tetőcserép máza legkisebb ólomtartalmával jellegzetesen elkülönül. Megfigyelhető, hogy a mázak ólomtartalma a XV. század kezdetétől annak végéig fokozatosan csökken (6. ábra).

 

 

 

6. ábra. A kályhacsempék színtelen alapmázainak PbO - SiO2 mol% arányai

Általánosan ismert, hogy az ólom-szilikátok olvadékai jól nedvesítik a kerámiai anyagokat, kellően kiolvadt ólomtartalmú mázaknak kis felületi feszültségük van. A vizsgált mázaknak felületi feszültség értékét számítás útján (12) határoztuk meg (3. táblázat).

 

 

Minta jele

10-3 Newton/m

Máz

Alapmáz

1.

154,5

154,4

2.

160,6

155,6

3.

174,3

161,3

4.

173,8

160,6

5.

213,8

169,4

6.

183,9

171,2

7.

180,2

169,5

8.

202,7

194,5

k.*

-

169,5

 

* Kísérleti minta

3. táblázat. A mázak számítással meghatározott felületi feszültsége 900 ºC hőmérsékleten

 

  Az alapmázak olvadási viszonyaira, ismert összetételű ólom-szilikátok hevítőmikroszkópi vizsgálata alapján következtettünk. A hőmérséklet emelkedése 10 ºC/perc colt. Az 1. sz. – 5 sz. valamint a 6. sz. és 7. kályhacsempék mázait jól megközelítő PbO.0,6 SiO2 összetételű ólom-szilikát – fazekasmáz(ak) – azonos körülmények között megfigyelt olvadásával hasonlítottuk össze. E vizsgálatoknál megfigyelhető volt, hogy azonos körülmények között a próbatestek jellegzetes alakváltozása a félgömb alak ellapulásáig a PbO.0,6 SiO2 összetételűnél 4 perc, a PbO. 1,5 SiO2 összetételnek megfelelő fazekasmáznál csak 20 perc elteltével következett be a mázak olvadásánál tapasztalt jelentős eltérések pusztán a kémiai összetételük alapján aligha értelmezhetők. E jelenség csak a mázak alapvetően eltérő szerkezetével magyarázható (4. táblázat és 7. – 9. ábra).

 

Minta jele

Molarány

PbO : SiO2

A próbatestek alakváltozása:

Gömb

Félgömb

Ellapult

1 – 4

1            0,6

-

-

760 ºC

5 – 7

1            1,1

680 ºC

700 ºC

720 ºC

k.*

1            1,5

720 ºC

820 ºC

920 ºC

 

* Kísérleti minta

 

4. táblázat. Ólom-szilikátok hevítőmikroszkóppal követhető jellegzetes alakváltozása.

 

 

7. ábra. Az 1 – 5. sz. kályhacsempék alapmázainak megfelelő, PbO.0,6 SiO2 összetételű ólom-szilikát olvadásának hevítőmikroszkópos felvétele 10 ºC/min hőmérsékletemelkedés mellett

 

 

8. ábra. A 6 – 7. sz. kályhacsempék alapmázának megfelelő PbO.1,5 SiO2 összetételű ólom-szilikát olvadásának hevítőmikroszkópos felvétele 10 ºC/min hőmérsékletemelkedés mellett

 

 

 

9. ábra. Egyszerű fazekasmáznak megfelelő PbO.1,5 SiO2 összetételű ólom-szilikát olvadásának hevítőmikroszkópos felvétele 10 ºC/min hőmérsékletemelkedés mellett

 

3. következtetések a mázszerkezet alapján.

  Az előzőkből kitűnt, hogy a középkori kályhacsempék színtelen alapmázai ólom-oxidból és kovasavból képződött ólom-szilikátok, melyekben túlnyomó többségben ólomionok vannak jelen. Ismert, hogy a tárgyalt mázaknál magasabb PbO – tartalommal is képződhetnek szilikátolvadékok a PbO – SiO2 kétösszetevős rendszerben.

  A PbO tartalom gyakorlatilag 92%-ig növelhető (13, 14). A magas ólomtartalmú üvegek szerkezete ma még nem teljesen tisztázott. Bizonyos azonban, hogy a növekvő Pb tartalommal a (SiO4)4- tetraéderek kapcsolódására mind kevesebb lehetőség van. A Pb-ionok koordinációs száma megnő, és ezzel az üveg térhálós szerkezetének fokozatos depolarizációja következik be, a háromdimenziós térhálózat – az üvegszerkezet – leegyszerűsödik. A magas ólomtartalmú szilikátolvadékokat már csak egyenletesen eloszlott Pb-ionok, és Si – O csoportok alkotják. Valószínű, hogy a Pb-ion trigonális piramisos (C3) koordinációban három Si2O7 gyököt tart össze (14).

  A nem üvegszerkezetű szilikátoknál, a túlnyomóan egyenlő értékű kötések miatt a szerkezet szétesése – az anyag olvadása – igen rövid idő alatt bekövetkezik. Azoknál a mázaknál, amelyeknél az üvegszerkezet nem alakulhatott ki, sima kiolvadásukhoz tartozó hőmérséklethatárról aligha beszélhetünk (7. ábra). A nem üvegszerkezetű mázak ipari feldolgozása igen sok nehézséggel jár, elkerülhetetlen az amúgy is túlságosan kis viszkozitású olvadék túlfolyása, csurgása, ezzel kapcsolatban az áru összetapadása, meghibásodása. Az üvegszerkezet jellegéből adódik, hogy a kialakult kötések soha nem lehetnek egyenlő értékűek. Ezért az üvegszerkezetű máz anyaga – hőmérséklet és idő függvényében – fokozatosan kerül szilárdból cseppfolyós halmazállapotba (9. ábra). Az ilyen mázaknál a sima kiolvadás hőmérséklete, viszonylag széles határok közé esik, ami az ipari feldolgozhatóság egyik alapfeltétele.

  Kétségtelen, hogy a két szilikátcsoport közötti jellegzetes különbségek ellenére éles határt vonni nem lehet. Önként merül fel a kérdés, hogy a vizsgált kályhacsempemázak, szerkezeti felépítésük alapján, melyik csoporthoz állnak közel, mennyiben elégítik ki a szilikátüvegek illetve a megfelelő mázak szerkezeti követelményeit? E kérdésre elméleti megfontolás alapján lehet csak feleletet adni.

   Mivel esetünkben a kályhacsempék mázai gyakorlatilag csak egyfajta hálózatalkotó (Si4+) és módosító ionból (Pb2+) állnak, azért számításainkat ennek figyelembevételével leegyszerűsített formában is elvégezhetjük. Mint ismeretes a tetraéderes koordinációban levő Si4+-ionok csak akkor létesíthetnek egymással kapcsolatot, ha ,,hídképzéshez” szükséges, más ionokkal le nem kötött, szabad O2- -ionjaik is vannak. A központi hálózati Si-iont körülvevő O2- -ionok (Z) a tetraéderek összekapcsoló – hídképző (Y) és – a módosító ionokat lekötő – végállású ionokból (X) állnak (15). A tetraédereket alkotó ionok száma ezért:

 

Z = X + Y

 

  A szilikátoknál a kapcsolatok mértékére minden jellemző a központi hálózati ionra eső oxigénionok száma (R). Mivel a lánckapcsolatnál a tetraédereket összekapcsoló O2- -ion (Y) mindig két szomszédos tetraéderhez tartozik, azért:

 

R = X + ½ Y

 

Az 1. és 2. összefüggésekből  a hísalkotó ionok (Y) száma:

 

Y = 2 Z – 2 R

 

Mivel a szilikátoknál a központi hálózati Si-iont körülvevő ionok száma csak Z = 4 lehet, azért:

 

Y = 8 – 2 R

 

A PbO. 0,5 SiO2 ólom-szilikát esetében Y = 0, X = 4, R = 4, amiből következik, hogy a tetraéderek kapcsolódásukhoz szükséges le nem kötött O2- -ionjai nincsenek. A jelentős PbO tartalmú szilikátolvadékban csak önálló (SiO4)4- tetraéderek lehetnek jelen. Két tetraéder kapcsolatához  - a Si2O7 gyök létesüléséhez csak egyetlen közös O2- -ion szükséges. Ilyenkor Y = 1, X = 3 és R = 3,5. Üvegszerkezet az elmondottak alapján csak akkor keletkezhet, ha Y ≥ 2, X ≤ 3. határértéke: PbO.SiO2 melynél Y = 2, X = 2, és R = 3. (10. ábra).

 

10. ábra. A (SiO4)4- tetraéderek kapcsolódásának lehetősége

 

  A kályhacsempék mázainak illetőleg az alapmázaknak megfelelő Y, X valamint R értékeket táblázatban foglaltuk össze (5. táblázat).

 

Minta jele

Máz

Alapmáz

R

R

Y

X

1.

3,718

3,609

0,782

3,218

2.

3,752

3,548

0,904

3,093

3.

3,315

3,183

1,634

2,366

4.

3,363

3,141

1,717

2,283

5.

3,147

3,012

1,975

2,025

6.

3,192

2,949

2,102

1,898

7.

3,056

2,994

2,213

1,787

k*

-

2,666

2,680

1,320

 

* Kísérleti minta.

 

5. táblázat. A mázak illetőleg alapmázak számított R, X, és Y értékei

 

A közölt adatokból jól látható, hogy az 1. – 5. sz. kályhacsempék mázai Y = 1,98 és R = 3,01 értékek alapján, a szilikátüvegek szerkezeti követelményeinek még nem felelnek meg. Ugyanakkor a 6. sz. és 7. sz. kályhacsempék mázainál már megfigyelhető az üvegszerkezet kezdeti kialakulása. Hasonlóan kedvező szerkezeti sajátossága van a 8. aranyozott tetőcserép mázának. E számítások igazolják, hogy a kályhacsempék mázai – az alapmázak hevítőmikroszkópi vizsgálatánál észlelt eltéréseknek megfelelően, – két csoportot alkotnak. A két csoport mázainak jellegzetesen különböző olvadási folyamat jól értelmezhető eltérő szerkezeti felépítésükkel. A mázak összetételében megfigyelt változás joggal tekinthető, tudatos tevékenységgel összefüggő technológiai fejlődésnek.

 

4. mázak színe

Az átlátszó mázak színe, a szerkezeti felépítésükben résztvevő meghatározott ionok hatására, általában a vegyértékük és az oxigén koordinációjuktól függően jön létre. A középkori kályhacsempék mázainak a színét döntően a háromértékű vas (1., 2., és 5. sz. csempék), valamint a réz ionok (3., 4. és 7. sz. csempék) okozzák. A színező ionok elsősorban előállításuk alkalmával fémoxidok útján tudatosan juthattak a mázakba. Megfigyelhető, hogy a csempék mázainak színét némely esetben a máz nyersanyagának ásványos szennyezései között, valamint az alapanyagban levő vas ásványok feltáródásával a mázakba beépülő Fe3+ ionok is jelentősen befolyásolják. Az alapanyag elszínező hatása minden esetben jól érzékelhető a vörösre égő cserepeken közvetlenül a fekvő zöld színű átlátszó mázaknál.

  A fazekasok a réz-oxidot napjainkig maguk állították elő, hagyományos módon réz izzításával. Vizsgálataink azt mutatták, hogy az így nyert termék az egy és kétértékű réz-oxid, valamint a fémréz, igen változó arányú keveréke (6. táblázat).

 

Minta jele

CuO%

Cu2O%

Cu%

a.

44,09

52,96

2,95

b.

40,11

58,20

1,60

c.

66,92

31,68

1,40

d.

81,55

16,65

1,80

 

6. táblázat. A fazekasok által előállított réz-oxidok összetétele

 

Kísérletileg bizonyítható volt, hogy nyersanyagban levő réz oxidációs fokának, a zöld színárnyalatok képződésben jelentősége nincs. A mázak zöld színe döntően a réz-ion oxigén koordinációjától függ. Mint ismert maximális koordinációban élénk türkizkék, alacsonynál fűzöld színárnyalatok képződnek. Az ólomtartalmú fazekasmázakban csak fűzöld színek nyerhetők. Az ólom hatása a hőmérséklet emelkedésével fokozódik. Technológiai kísérleteink igazolták, hogy az azonos összetételű rézzöld ólommázak színe az égetési hőmérséklettől függ. A máz 800 ºC-nál még kissé kékes árnyalatú zöld színe 900 ºC felett fokozatosan mély fűzölddé változik. A fűzöld árnyalatok képződése függetlennek bizonyult az időtől. A már kialakult sárgás meleg fűzöld szín, a máz alacsony hőmérsékleten történő újraégetésekor sem változik meg (16). Az égetési hőmérséklettől függő színárnyalati eltéréseket a kályhacsempék mázainál is megfigyelhettük (17). Bizonyítható volt, hogy a 4. sz. csempealak, kékes és fűzöld színű változatai azonos mázzal készültek. Joggal feltehető, hogy azonos műhely termékei (1).

 

 

Összefoglalás

A középkori kályhacsempe máza természettudományos vizsgálata alapján bizonyos, hogy a XV. század kezdetétől annak végéig, előállításukkal kapcsolatos jelentős technológiai fejlődés következett be. A vörösre égő agyagból készült alapanyagokat borító fehér színű engóbrétegek megjelenése, tökéletesedése, majd a század végén általános használata, az átlátszó mázak színeinek élénkségét fokozta. A kályhacsempék mázainak kémiai összetételében megfigyelt változás, - az egyszerű ólom-szilikátokról az üvegszerkezetű ólommázakra való áttérés – jelentős fejlődésnek tekinthető.

 

Irodalom

(1) Holl I. (1958): Budapest Régiségei, XVIII. 211 – 279.

(2) Holl I. (1971): Budapest Régiségei, XXII. 161 – 207.

(3) Duma, Gy. (1978): Mittelungen der Komission für Burgenforschung und Mittelalter-Archäologie, Österchischen Akademie der Wissenschaften. 24. 249 – 262.

(4) Voit P. (1956): Budapest Régiségei, XVII. 83 – 138.

(5) Duma Gy. (1974) Építőanyag, 26. 204 – 211.

(6) Duma Gy. (1975): Berichte der Deutschen Keramischen Gesellschaft, 52. 1 – 4.

(7) ASTM. – American Society of Testing Materials meghatározása.

(8) Eitel W. (1929): Physikalische Chemie der Silikate. Leipzig.

(9) Lehmann H. – Schulze m. T. (1953): Berichte der Deutsche Keramischen Gesellschaft 16. 1 – 19.

(10) Reich L. (1958): MAFI – Alapadattár

(11) Scherf E. (1925): Hidrologiai Közlöny, 19 – 88.

(12) Dietzel A. (1942): Sprechsaal, 82 – 85.

(13) Hinz W.  (1963): Silikatchemie. Berlin (DDR)

(14) Náray – Szabó I. (1962): A szilikátüvegek fizikai tulajdonságai. Budapest.

(15) Müller T. (1953): Vákuumtechnika I. Budapest.

(16) Duma Gy. – Galgóczy B. (1958): Építőanyag, 10. 420 – 39.

(17) Duma Gy. (1958): Budapest Régiségei, XVIII. 565 – 575.

 

Vissza Duma György cikkeinek listájához

 

Vissza a főoldalra

 

 

A magyar nyelvű cikkben a képek nagyon rossz minőségben jelentek meg, ezért a 10. ábra kivételével következő német nyelvű cikk képeit használtam fel:

Duma, Gy.: Farbige Bleiglasuren is Spätmittelalter. 1978. (A német nyelvű cikkben több kép van, mint a magyarban.) A magyar nyelvűben a 6. ábra annyiban tér el német nyelvű cikk ábrájától, hogy a 8 sz. mintát jelképező karika nem fekete, hanem a többivel azonos fehér. (Itt a német cikk képét használtam fel.)

 

A ,,Kályhacsempék mázai a XV. században” című cikk ehhez képest:

A jelen cikk egy továbbgondolt bővített változata.

A bevezetés a másik cikkben kissé bővebb.

A minták leírása című rész a későbbi ,,Kályhacsempék mázai a XV. században” című cikkével lényegében azonosak, de a másik cikkben néhány apró dolog pontosabban és érthetőbben van megfogalmazva.

A mázak vizsgálata című részben egyszerűsödik az üveg (és ezen keresztül a máz) meghatározása. Bekerül egy bekezdés arról, hogy az 5. sz. kályhacsempe mázához tudatosan kevertek agyagot. Ezért az 1. táblázat egy kicsit módosul (amit ott *-al jelez).

 

Véninger Péter