Duma György

 

Laparannyal díszített mázas tetőcserepek

 

Építőanyag 1974/11. sz. 428 – 432. o.

 

Az ulmi városháza 1898 – 1905. években történt helyreállítása alkalmával az épület tornyán néhány aranyozott mázas tetőcserepet találtak, melyek közül három ma Ulmer Museum birtokában van. Külső jegyeik alapján messzemenően hasonló cseréptöredékek kerültek felszínre Budán 1933 – 34 években a Nyéki Kastélyépület környékének megkutatásakor (Garády 1943, Holl 1959), majd később a Budai Vár területén 1946 – 52. években folytatott ásatások alkalmával is. (Gerevich 1966). Mind németországi, mind a magyarországi aranyozott kerámiák korát a XV. századra határozták meg. A budai aranyozott mázas cserépanyagok természettudományos vizsgálatával, és az aranyozási eljárás kérdésével a Budapesti Történeti Múzeum megbízása alapján 1955. évben foglalkoztunk (Duma 1957, 1958). Az utóbbi időben alkalmuk volt az ulmi tetőcserepekkel kapcsolatosan is vizsgálatokat végezni és ezzel lehetőség nyílt az Európában egyedülálló aranyozott cserépanyagok között hasonlóságok és eltérések megismerésére. A vizsgálati anyagok az Ulmer Museum 1970. évben bocsátotta rendelkezésünkre.

  Az ulmi múzeumban levő aranyozott kerámiák vitathatatlanul tetőcserepek, a budai cseréptöredékekről feltételezik, hogy hasonlóan az épületkerámiák csoportjába tartoznak, tetődíszek részei, tetőcserepeknek tekinthetők (Holl 1955, Balogh 1966). Az Ulmban talált daraboknak jellegzetes tetőcserép alakjuk van (1. ábra), a budai töredékekből egykori alakjuk és méretük ma már nem határozható meg (2., 3. ábra).

 

 

1. ábra. Aranyozott mázas tetőcserepek (Ulm)

 

 

2. ábra. Aranyozott mázas tetődísz töredéke (Buda-Nyéki kastély) – Sugár L. felvétele. –

 

 

3. ábra. Aranyozott mázas tetődísz töredéke (Buda-Nyéki kastély) – Sugár L. felvétele. –

 

  Az ulmi tetőcserepek mázatlan oldala gyűrődéseket mutat, durva homokszemeket tartalmaz, külső jegyeik alapján feltehetően a téglavetésnél alkalmazott technológiával készültek. A budai töredékek párhuzamosan rovátkált mázatlan felülete jól mutatja, hogy a tetődíszeket korongon formálták, s így alakjuk csak valamely forgástest – vagy annak része – lehetett, öblös, esetleg közel gömb alakjuk volt (Karácson 1904).

  A tárgyalt tetőcserepek vörösreégő agyagból készültek, csak az egyik oldaluk – a budai töredékeknél mindig a domború felületük – van mázzal borítva. Ahol a mázakat aranyréteg eredetileg sem fedte és erősebb korróziós hatások nem érték, ott a mázfelületek fényesek, az ulmi tetőcserepeknél zöldes, a budai töredékeknél sárgás árnyalatú barna színűek. Egységesen jellemző, hogy a mázak a legtöbb esetben nem olvadtak ki tökéletesen, felületükön tűszúrások, kráterszerű mélyedések, egyenetlenségek láthatók (4. ábra).

 

 

4. ábra. Tetőcserép helyenként levált, tűszúrásos mázfelülete (Ulm)

 

Mind az ulmi, mind a budai tetőcserepek mázas felületét eredetileg csaknem teljesen, összefüggő aranyozás borította, mely láthatóan laparanyból készült (5. ábra)

 

 

5. ábra. A mázas felületeket borító laparannyal készült aranyozás (Ulm)

 

Az aranyozott felületek, különösen a budai – földben feküdt – töredékeknél nagyobb területen elpusztultak. Az egykori aranyozás alatt megmaradt fénytelen barna színű rétegek hőkezelés (újraégetés) után ismét kifényesedtek, ami arra utal, hogy korrodeált mázfelületek. Megfigyelhető, hogy az aranyrétegek követik a mázfelületek egyenetlenségeit, mélyedésekben, nyílt üregekben folytatódnak.

  Az ulmi és budai cserepek aranyozott mázrétegei a mikroszkópi vizsgálatok alapján is messzemenően hasonlónak látszanak. Jól látható, hogy a mázak minden esetben közvetlenül a vörösreégő porózus cserép felületén fekszenek, rétegvastagságuk 200 – 450 mikron között változik. A durván őrölt nyers – mázakra jellemző módon minden esetben sok fel nem tárt kvarcszemcsét tartalmaznak (6. ábra).

 

 

6. ábra. Az aranyozás alatt levő máz, fel nem táródott kvarcszemcsékkel (Ulm) – Maratott felület Triafol levonatról készült mikroszkópi felv. –

 

A számos gömbüreg – gázzárvány – arra utal, hogy a mázolvadéknak az égetés utolsó szakaszában is nagy viszkozitása volt (7. ábra).

 

 

7. ábra. A mázakban gyakran látható buborékok (Budai Vár). – A máz keresztmetszetéről ráeső fényben készült mikroszkópi felv. –

 

  A csiszolatokon megfigyelhető, hogy az aranyréteget sehol sem szakítják meg felszakadó buborékok. Ez utóbbi csak akkor lehetséges, ha a mázak az aranyréteg felvitele után már nem kerültek olvadt állapotba.

  A mázak, a kvalitatív kémiai vizsgálatok alapján mind magas ólomtartalmúnak bizonyultak. A Budai Várból származó egyik töredék aranyozott felülete alatt fekvő mázának kémiai összetételét mennyiségileg is meghatároztuk (1. táblázat).

 

1. táblázat.

Főalkotók

Súly%

SiO2

33,5

Al2O3

0,1

Fe2O3

2,8

TiO2

0,01

CaO

ny.

MgO

Ny.

PbO

63,0

 

 A közöl elemzési adatok alapján várható módon a mázfelületek sima kiolvadásához a fazekasmázaknál szokatlanul magas hőmérséklet – ipari kemencékben is 960 ºC – szükséges. A mázak olvadási viszonyainak hevítőmikroszkóppal, ráeső UV fényben végzett vizsgálata alapján feltehető, hogy a különböző helyekről származó aranyozott tetőcserepek felületén levő mázak összetételében jelentős eltérés nincs.

  Az aranyrétegek, annak ellenére, hogy védőréteggel nincsenek fedve, sem fizikai, sem kémiai úton az alattuk levő mázaktól kvantitatíve nem választhatók el. Az el nem különíthető aranyrétegek vizsgálatára legalkalmasabbnak a mennyiségi spektrográfiai vizsgálat bizonyult, melyet a cserép felületéről mechanikai úton leválasztott aranyozott mázrétegeken végeztünk E körülmény miatt az eltérések és hasonlóságok megismerésére a nyomelem meghatározással kapott mennyiségeknek viszonylagos értékeit – arányait – használtuk. Kitűnt, hogy az aranyrétegekre biztosan jellemző Au/Ag és Au/Cu összetevők aránya az ulmi és a budai cserepek között igen hasonló. E hasonlóságon belül aranyrétegei alapján érdekes módon az ulmi és a Budai Várból származó cserepek közelebb állnak egymáshoz, mint az ugyancsak budai, de a Nyéki Kastélyból származó töredékek. Az utóbbiak egymás között várható módon messzemenően azonosnak látszanak. Az ulmi tetőcserepek és a Budai Várból származó töredékek közötti hasonlóság, a budai Nyéki Kastélyból való cserepek azonossága, valamint az utóbbi két anyagnak az előzőktől való eltérése, a különböző nyomelemek változó mennyiségi arányain alapuló számításoknál mindig azonosan mutatkozik. (2. táblázat.)

 

2. táblázat.

Lelőhely

Au:Ag

Au:Cu

Sb:Sn

Au:Ag/

Sb:Sn

Au:Ag/
Au:Cu

Au+Ag:Cu

Ulm

8,3

1,67

0,32

25,94

4,97

1,8

Budai Vár

16,7

1,82

0,85

19,64

9,17

1,9

Nyék a.

11,4

14,30

2,00

5,70

0,79

1,5

Nyék b.

22,1

14,30

4,16

5,31

1,54

1,5

 

A különbség érdekes módon az aranybevonatok aranytartalma alapján is kitűnik. (3. táblázat).

 

3. táblázat.

 

Ulm

14,0

Budai Vár

15,0

Nyék a.

20,5

Nyék b.

21,5

 

 

Az aranytartalomban levő eltérés igazolja azt a megfigyelést, mely szerint a budai Nyéki Kastélyból származó töredékek aranybevonata vékonyabb, - jobban nyújtható magasabb aranytartalmú – anyagból készült.

  A régebbi kísérleteink során sikerült az aranyozási eljárást laboratóriumi körülmények között megismételni. Ennek alapján bizonyos, hogy az aranyozáshoz használt laparanyat a mázfelületre hőkezeléssel rögzítették. Az aranyrétegek megkötődése a tárgyalt tetőcserepek felületén az arany és az ólomtartalmú máz között szilárd fázisban végbemenő reakcióval, fém – üveg diffúziója útján ment végbe. Ezt igazolták azok a mennyiségi spekrográfiai vizsgálatok is, melyeket az ólomtartalmú mázolvadékba hirtelen bedermesztett arany-, és azt körülvevő üveganyagon végeztük. Az alacsony hőmérsékleten végzett hőkezelés után az ólomtartalmú máz aranyfelvétele és ezzel párhuzamosan az arany ólomtartalmának növekedés, a hőmérséklet és idő függvényében meghatározható volt. A reakció viszonylag alacsony hőmérsékleten, 300 ºC felett már jól követhető, 450 ºC után jelentősen meggyorsul. Mivel a folyamat minden esetben csak az idő és hőmérséklet függvényében jellemezhető, azért adott hőmérsékleten a hőkezelés időtartama döntően befolyásolja az arany diffúzióját, megkötődésének mértékét. A kísérletek azt mutatták, hogy a diffúzió arany → ólom irányban kedvezőbb, mint fordítva, s így a teljes aranymennyiség eltűnése is bekövetkezhet a hőkezelés hatására. Úgy találtuk, hogy 500 ºC  hőmérsékleten már harminc perces hőkezelés után az aranyrétegek – a közölt összetételű ólmos máz felületén – maradandóan megkötődhetnek. Mivel a felvitt aranyréteg az égetés alatt diffúzió útján fokozatosan vékonyodik, a folyamat közelítő pontossággal a fémréteg elektromos ellenállásának változásával is követhető.

  Annak ellenére, hogy a mázas tetőcserepek a tárgyalt aranyozott tetőcserepek feltételezett készítésének idejében – a XV. században – Európában ismertek voltak, a fazekaskemencékben aligha kivitelezhető aranyozási eljárás nem honosodott meg, az említett kivételektől eltekintve jelenleg sehol sem ismert. Tudjuk azonban, hogy az európai fazekasság számára idegen eljárást, - laparanynak mázas felületekre égetéssel történő rögzítését, - az iszlám építészet színes mázas csempéinek díszítésére már korábban is alkalmazták (Fichtner 1943, Berendsen 1970); hasonló technológiával készült aranyozás található a 12. század végétől a 14. század elejéig a mázas perzsa edényeken is (Klein 1973. Joggal feltehető, hogy mind az ulmi, mind a budai aranyozott tetőcserepek készítésénél e keleti kerámiai hagyományok érvényesültek.

  Régészetileg kizárt annak lehetősége, hogy a magyarországi aranyozott tetődíszek a török hódoltság alatt vagy azt követően készültek (Garády 1934); a technológia azonossága és anyaguk messzemenő hasonlósága arra mutat, hogy mind az ulmi mind a budai aranyozott tetőcserepek csak azonos mester munkái lehetnek.

  Ezúton fejezzük ki köszönetünket Dr. W. Lehnbrucknak aki az Ulmer Museum – Stättische Semmlunk für Kuns und Kulturgeschichte – aranyozott mázas tetőcserepeinek vizsgálatát lehetővé tette, és a cserepekről készített felvételeiket rendelkezésünkre bocsátotta.

 

Irodalom

 

(1) Balogh J. (1966): A művészet Mátyás korában. Budapest 185.

(2) Berendsen A. (1970): Fliesen. München, 25.

(3) Duma Gy. (1957): Építőanyag 9. 204 – 211.

(4) Duma Gy. (1958): Budapest Régiségei. 18. 578 – 583.

(5) Fichtner F. (1943): Der. D. Keram. Ges. 20. 181.

(6) Garády S. (1934): Ber. D. Keram. Ges. 20. 181.

(7) Garády S. (1943): Budapest Régiségei. 13. 184.

(8) Gerevich L. (1966): A Budai Vár feltárása, Budapest 119.

(9) Holl I. (1955) Múzeumi Füzetek. 80.

(10) Holl I. (1959): Budapest Régiségei. 19. 281.

(11) Karácson I. (1904): Evlija Cselebi magyarországi utazásai 1660 – 1664-ben Budapest 241.

(12) Klein A. (1973): Islamische Keramik. Düsseldorf, 153. 150.

 

Összefoglalás

  Az ulmi városháza restaurálásakor több aranyozott mázas tetőcserepet találtak, hasonlóak kerültek felszínre a Budai Vár és a Nyéki kastélyépület területén folytatott ásatások alkalmával is. A máz és aranyrétegek fizikai és kémiai, valamint mennyiségi spektrálanalitikai vizsgálata igazolta messzemenő hasonlóságukat. Mind az ulmi mind a budai tetőcserepek azonos technológiával készültek. Az aranyozáshoz laparanyat használtak, melyet a máz felületére alacsony hőmérsékleten hőkezeléssel rögzítettek. Az arany megkötődése az arany és az ólomtartalmú máz között szilárd fázisban végbemenő reakció útján válik lehetővé. Laparanynak mázas felületekre hőkezeléssel való rögzítésében keleti kerámiai hagyományok érvényesültek. A vizsgálatok alapján feltehető, hogy az Európában egyedül álló aranyozott tetőcserepek azonos mester munkái.

 

Vissza Duma György cikkeinek listájához

 

Vissza a főoldalra

 

Eltérések a megjelent cikktől:

- Néhány ábra eredeti fényképei megmaradtak: 1., 2., 3. Ezeken a képeken méretarány is szerepel, ami az Építőanyag cikkben levő képeken nincs. Az 5. ábra itt valójában az 1. ábra részlete, de még így is jobb minőségű, mint ami nyomtatásban megjelent.