Könyvajánló

 

Szilikátipari kézikönyv

Főszerkesztő: Dr. Tamás Ferenc. Műszaki könyvkiadó 1982, 1007 oldal.

 

 

A könyvet a fazekasok, régészek és restaurátorok szempontjából szeretném értékelni. (Természetesen tudom, hogy egyáltalán nem ezeknek az embereknek íródott.)

 

A kézikönyv hosszabb, mint a Gyűrűk ura, és nagyobb méretű is.

Kerámiaipar, üvegipar és cementipar főbb tudnivalóit tartalmazza. A szigorúan vett kerámiáról szóló rész a kevesebb, mint a könyvnek az egyharmada. (Tégla és cserépipar kb. 100 oldal, finomkerámia kb. 200 oldal.) A könyvben a téglától a kondenzátoron át az atomerőművekben használt kerámiáig mindent megtalálunk. (De ha valakit a cementipar az üveg vagy a zománc érdekel, akkor ezekről is bőven talál olvasnivalót.)

 

A könyv 1982-ben íródott, tehát még tartalmaz használható információkat.

Igaz, hogy az utóbbi tíz-húsz megdöbbentően sokat fejlődött a tudomány, és a gyártás szempontjából sok minden elavult. Mégis a leírtak jók, és rengeteg dolog jól használhatunk még akkor is, ha nem akarunk gyárat építeni.

A szilikátipari kézikönyv alapvetően a korabeli gyári technológiáról szól, de azért sok hasznos dolgot talál benne az is, akit a kézműves technikák érdekelnek. Azért érdekesek a gyári technológiák, mert a tömegtermelés miatt nagyon pontosan kellett szabályozni a gyártás minden részét, emiatt az anyagok rejtettebb tulajdonságaival is foglalkoztak. Aprólékosabban kell írnia az anyagokról, mint amennyire a fazekasnak szóló könyveknél megszoktuk.

 

A szilikátipari kézikönyvet haladóknak ajánlom. Semmiképp sem érdemes első kerámia olvasmánynak szánni. Mivel a kerámiák készítése bonyolult folyamat, és a könyv eléggé belemegy a részletekbe, ezért akkor érdemes olvasni, ha az ember a technológiát átlátja és érti. Csak annak javaslom, aki nem rémül a fizikától és a kémiától, sem az ásványoktól (123-163. oldal a szilikátipar főbb ásványainak tulajdonságai röviden táblázatban.). Megtudhatjuk belőle például, hogy a szilikátiparban nem törődnek azzal, hogy természetes vagy mesterséges eredetű valamilyen anyag, és a geológusokkal szemben ásványnak tekintik a mesterségesen előállított anyagokat is. Nagyon sokat megtudhatunk az anyagok viselkedésének hátteréről, a kerámiákon előforduló hibákról és ezek lehetséges okairól, és a hibák megelőzésének módjairól. Természetesen mázreceptek is vannak a könyvben.

A könyv egyik nagy előnye, hogy a műszaki életben megszokott módon tisztán és világosan fogalmaz.

 

Sajnos ,,természetesen” a megszerezhetetlen könyvek közé tartozik. Nagyjából annyit készítettek, amennyi az akkori viszonyok között a szakmának és a könyvtáraknak elegendő volt. Ha könyvtárban meglátjuk, érdemes belelapozni.

 

Véninger Péter

 

Vissza a főoldalra