Gondolatok azoknak, akik először fognak agyagot a kezükbe

 

FONTOS FIGYELMEZTETÉS!

Hosszú évek során a gyakran feltett kérdésekből és gyakran elkövetett ,,tipikus kezdő” hibákból gyűlt össze ez a csokor.

Az itt következők (mint annyi minden más) játéknak tekintendők. Előre is elnézést kérek a kissé vad, és néhol talán túlzottan erőteljes megfogalmazás miatt. De a dolgok ilyen formán való kihangsúlyozása talán hatékonyabban közvetíti a mondanivalót.

Jó szórakozást kívánok!

 

Ha kerámiát akarunk készíteni, akkor néhány dologgal még a teljesen kezdőknek tisztában kell lenniük:

 

0. Sokan úgy gondolják, hogy bárki tud agyagozni. Ez részben igaz. Hiszen mindenki ért a focihoz, a politikához, és az összeesküvések leleplezéséhez. És még azt is jobban tudjuk, hogy a gyermekeinknek/szomszédnak/országnak/világnak mi a legjobb. Az agyaggal való bánásmód teljesebb megismeréshez itt-ott egy pici finomításra van szükség. Ezeket pontokba szedtem. (A világ egyéb nagy problémáit meghagynám másoknak.)

 

1. Az agyag nem gyurma. A kettő közötti hasonlóság a gyúrhatósággal ki is merült. Az agyag ugyanúgy nem gyurma, mint ahogy nem tészta, nem sólisztgyurma, és nem gyurmaragasztó sőt még nem is rágógumi. A fogalmi zavarainkat nem illik hangoztatni, senkinek nem esik jól, ha az agyagját legyurmázzák. (ld. 0. pont.)

 

2. A kezdők gyakran és sokáig gyúrják az agyagot. Nem kell az agyagot mindenáron meggyúrni. Az 1.-ből következik, hogy az agyagot nem gyúrjuk gondolkodás nélkül percekig. Ha mégis, akkor nem kell csodálkozni, hogy az agyag idővel nem egyre puhább lesz, hanem egyre szárazabb és egyre keményebb. Bízzunk az agyagforgalmazók és a tanárok józanságában. Lehet, hogy tudják, hogy milyen állagú agyagra van szükségünk. És a modern technikának köszönhetően az agyag úgy jön ki a boltból, hogy meg van gyúrva.

 

3. Az agyag vizezése. Nem igaz az a feltevés, amely szerint az agyaghoz legalább annyi vizet kell locsolni, mint amekkora az agyagunk. Sőt. Ami még döbbenetesebb: általában egyáltalán nem kell vizezni az agyagot. Ld. 2. pont utolsó mondata. Csak akkor vizezzük az agyagot, ha korongozunk. Akkor azért, mert fontos, hogy a készülő edényünk felülete csússzon. Egyébként semmilyen más esetben nem. Mivel agyag kapcsán a TV-ben szinte mindenki csak korongozóembert lát, hajlamos azt hinni, hogy más edénykészítési módokhoz vagy szobor készítéséhez is szükséges vizet használni. Ez súlyos tévedés. A saját munkáját nehezíti meg vele. (Súlyosabb esetben, ha tanít, akkor a tanítványai munkáját.)

 

4. Az agyag alakíthatósága. Ha nézzük, hogy más valaki agyaggal dolgozik, akkor nem derül ki néhány fontos dolog. Ezekkel akkor szembesülünk, ha magunk is nekilátunk. Ilyen tapasztalatok pl. az agyag megmunkálásához erő kell. Sőt: még döbbenetesebb: az agyagnak súlya is van. Ami még ennél is döbbenetesebb: az agyag nem tudja magától, hogy mi mit szeretnénk belőle készíteni. Nem találja ki, és nem is alakul ennek megfelelően. Nekünk kell úgy alakítani, hogy jó legyen. Az, hogy az agyag képlékeny, nem jelenti azt, hogy az alakításához erő sem kell. Agyagot gyúrni, és alakítani fárasztó.

 

5. Idő: Megdöbbentő módon ahhoz, hogy agyagból bármit elkészítsünk időre van szükségünk. Mégpedig sokkal többre, mint gondolnánk. Legalább 4x-5x annyira. Minél kevésbé gyakorlott valaki, annál több időre. Minél kevésbé gyakorlott valaki, annál inkább úgy érzi, hogy gyorsan kész lesz. De a jó hír az, hogy ahogy ügyesedünk, egyre gyorsabban is fogunk dolgozni.

 

6. Az ember keze az agyagtól agyagos lesz. Hát ez is egy megdöbbentő megállapítás. Azt tudjuk, hogy a liszttől lisztes lesz, a sártól saras, a kosztól pedig koszos. Ezt a nemes és nagy ívű gondolatsort egy újabb elemmel gazdagítottuk.

 

7. A gyúrható agyag nem szilárd anyag. Itt most nagyon meg kell kapaszkodni, mert a kvantumfizika és az adó kiszámítás után a harmadik legnehezebb rész következik: a kolloidika. (Vagy ehhez is ért mindenki? ld. 0. pont.) Az agyag képlékeny, tehát nem szilárd. (Mint tudjuk a 3-4 halmazállapoton kívül vannak különböző fizikai állapotai az anyagoknak, és most erről van szó.) Mivel az agyag nem szilárd, ezért nem várható el tőle túlzottan nagy szilárdság sem. Tehát: A felrakásos technikával készült edényünk mérsékelt statikai teherbíró képességét nem feszegetjük azzal, hogy a kezünkkel még jól rá is nehézkedünk. Ha mégis, akkor nem kéne kétségbeesni, hogy összeomlott.(ld. 0. pont.)

Egyébként a legtöbb furcsaság, amivel kerámia készítés közben találkozunk azért van, mert az agyag képlékeny.

 

8. Különböző agyagdarabok összeragasztása egymáshoz. A tanerőnek sokszor jelentős akadályokat kell leküzdenie a siker érdekében. Ennek lényege a következő: ha két agyagot egymásra nyomok, akkor összetapad. Lehet, hogy egy percig, vagy akár fél óráig is. Sőt, néha egészen száradásig kibírja. Amíg hozzá nem érünk. De ez sajnos nem azonos a jó ragasztással. Ezt a pontot különösen gyerekek figyelmébe ajánlom. Sajnos nincs más jó megoldás; az agyagot kemény munkával, tisztességesen össze kell dolgozni. Az agyag ,,szeret” annyi darabra szétesni, ahány darabból összeraktuk. Kivéve, ha nagyon gondosan összeragasztottuk.

 

9. Sokan úgy érzik, hogy egy gyerek is tud korongozni. (Ez sajátos módon felnőttekre jellemzőbb gondolat.) Tippelhetek: Elvitted a gyereket vásárba, és egy fazekas korongozott a gyerek kezével. Talán még meg is kapta azt a szép virágcserepet vagy hasonlót. Továbbá többé-kevésbé biztosan elmondhatom, hogy te viszont nem próbáltad ki a korongozást és nem is beszéltél a fazekassal. A drámai helyzet az, hogy a gyerek nem tud korongozni. Ezt elég egyszerűen lehet tesztelni egy üres koronggal és egy darab agyaggal. Ami még drámaibb: a gyerek csak eszköz = fakés (korongos szerszám) volt a fazekas kezében. (Egyébként a fakések között végzett reprezentatív közvélemény kutatás alapján elmondhatjuk, hogy a fakések nem hiszik magukról, hogy tudnak korongozni.) A véres valóság az, hogy néhány év alatt meg lehet tanulni korongozni, ehhez elég komoly kitartás is szükséges.

 

10. Az agyag száradása. Az agyag szárad. Ezt már sejteni lehetett az 1. a 2. és a 3. pontból. De ezt a sejtést összekapcsolhatjuk az 5. ponttal is. Tehát: az agyag nem csak szárad, de a kezünkön is megszárad. Az, hogy az agyag szárad, nem jelenti azt, hogy érvénytelen lenne a 3. pont. Vagyis, ha az agyag szárad, akkor nem kell pánikszerűen vízzel locsolni. Megdöbbentően kevés víz elég. Sőt, általában az összeesküvés elméletek gyártása és a kutyák névadási problémájának kibontásába fektetett energiákat át érdemes csoportosítani a tempósabb és figyelmesebb munkába.

 

11. Kerámiákat nem sütjük. Hanem égetjük. Ugyanis a sütő nem elég meleg ahhoz, hogy az agyag kerámiává alakuljon. A sütő 250-350 fokos, a kerámia inkább 960 fok körüli hőmérsékleten égetendő. Az 1. pontban leírtakat kiegészíthetjük ezzel: az agyag nem süthető gyurma. Azért sem sütjük a kerámiát, mert a kerámiákat nem esszük meg.

 

12. Nem teszünk vizes agyagot a kemencébe. Milyen kár, pedig mennyi időt megspórolnánk. Egyébként tehetünk vizes agyagot kemencébe, csak nem szabad elkezdeni fűteni. Mindig száraz agyagot égetünk kemencében. Pár éve volt egy reklám (szerencsére nem emlékszem, hogy mit reklámozott), ahol a frissen megkorongozott edényt egyből berakták a kemencébe. Ez a technika a reklám ellenére valahogy nem terjedt el sem a fazekasok, sem a kerámikusok sem a kerámia ipar területén. (Ebből is láthatjuk, hogy a reklámok nem olyan hatékonyak, mint amilyennek szeretnék hinni magukat.)

 

A lentiek ismerete nem mellőzi tapasztaltabb tanerő igénybevételét. Bármilyen jó könyvet olvastunk el a kerámiák készítéséről, még ettől sem lettünk fazekasok (kerámikusok). A rendszeres gyakorlat során szerzett ismeret elengedhetetlen.

 

 

Véninger Péter